Egy ritka kollektív adományozás

Rendkívül ritkának számítanak a kollektív adományozások. A jellemzően állami és politikai intézmények, gazdasági entitások, fegyveres testületek egységei számára odaítélt elismerések köre egyrészt eleve szűk volt (fő elismerések: Munka Vörös Zászló Érdemrendje 128 kollektív adományozással 1986. december 31-ig, Vörös Csillag Érdemrend: 35 adományozás, Vörös Zászló Érdemrend: 8 adományozás, Béke és Barátság Érdemrend: 3 adományozás), másrészt az egyes elismerések összesített adományozási számához képest is viszonylag alacsony volt a részarányuk.

A Munkásőrség Budapest X. kerületi Pataky István (Pataky István kommunistát 1944 decemberében végezték ki Sopronkőhidán, a hazai munkásmozgalom mártírként tartotta számon) munkásőrzászlóaljat a testület 1957-es alapításakor hozták létre. Fennállásának 30-ik évfordulójára, 1987. január 5-ével Vörös Csillag Érdemrend kollektív elismerésben részesült. Az indokolás szerint az elismerést “a politikai nevelésben, a gazdasági építésben, a közélet formálásában, a párt tömegkapcsolatai erősítésében, a harckiképzésben, a fegyveres szolgálatban 30 éven át kifejtett kielemkedő munkája, példás helytállása” okán érdemelte ki az egység.

Az alábbiakban bemutatjuk az elismerést, valamint három fényképalbumot, amelyek részben magát az adományozási ceremóniát, részben az egység egyéb különböző gyűléseit dokumentálja.


Egy csere Szocialista Munka Hőse-szett

Az “ÁP” nemesfém-verdejellel ellátott, 1965-ös Szocialista Munka Hőse kitüntetések (a témáról bővebben itt olvashat) cserefunkciójának bizonyítására kiváló lehetőség Tóth László sztahanovista traktoros anyagának vizsgálata.

Tóth László 1953. október 24-ével részesült a magas elismerésben, az “első 11” egyikeként (egészen pontosan, az ábécésorrend miatt, a 11-ikként). Ez alapján a Szocialista Munka Hőse első típusának első változatát kellett kapnia, a néhány éve a családtól előkerült anyagában mégis egy későbbi kitüntetés található. A darab egy “ÁP” nemesfém-verdejellel ellátott, 1965-ös típusú jelvény. Ugyanígy, az anyagban a Magyar Népköztársaság Érdemrendjéből – 1964-ig a Szocialista Munka Hőse adományozásával automatikusan együtt járt a Magyar Népköztársaság Érdemrendjének adományozása is – egy ún. “szűk koszorús” típus található, és nem az eredeti.

Sajnos a család nem emlékezett semmilyen cserére, viszont – a másodszori megkeresére – előkerült az eredeti Magyar Népköztársaság Érdemrendje, ami alapján kimondhatónak tűnik, hogy míg a Szocialista Munka Hőse jelvényeket visszaszolgáltatták az adományozottak, addig a Magyar Népköztársaság Érdemrendjei a tulajdonukban maradhattak. A Tóth-anyag arra a kérdésre sajnos nem ad választ, hogy vajon miért került sor a cserére, ugyanakkor nagyon valószínűnek tűnik, hogy az 1953-as típusokat “váltották ki” később, minden bizonnyal az 1954-es módosító jogszabálynak a kitüntetés külalakjára vonatkozó formai előírásaihoz való közelítés érdekében.

Az alábbiakban bemutatjuk az anyagot.


Az első szabolcsi Szocialista Munka Hőse

A célgyűjtés a gyűjtői lét egyik csúcsélménye. Megtalálni az adományozottat, a családját, kézbe venni, netán a kollekcióba beemelni egy darab történelmet – egyszerre nemes, történelemmegőrző és csodálatos, élménygazdag aktus. Komiszár Dénes az 1949-1989 közötti időszak egyik legritkább kitüntetését, egy Szocialista Munka Hősét kutatott fel célgyűjtéssel. Mandics István, a Nyíregyházi Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat I. számú telepének vezetője 1955. március 8-ával részesült a magas elismerésben. Kitüntetése különösen izgalmas falerisztikai szempontból, hiszen az 1953-1956 közötti Szocialista Munka Hőse-adományozások közül a legritkább típusváltozatnak számít. 1953-ban 11, 1954-ben 39 adományozás történt, 1955-ben viszont csak kilenc, 1956-ban pedig nyolc. A pontos eloszlást ugyan nem ismerjük, de valószínűsíthető, hogy az 1953-as típusból 20, az 1954-es típusváltozatból – ideértve egy-két „hibrid”, azaz 1953-as csillagból és 1954-es szalagból álló példányt – 30, az 1955-ösből pedig 17 adományozás történt. Az 1955-ös típusváltozat a szalagjában tér el az 1954-estől, a szalagszövet színe fakóbb, textúrája sprődebb, a piros-fehér-zöld trikolór sávok a szalag közepén pedig egyforma szélességűek. Ami Mandics István – helytörténeti szempontból kiemelten izgalmas – anyagát illeti, különösen jó hír, hogy, Komiszár Dénes hathatós segítségével, méltó helyére, a nyíregyházi Jósa András Múzeumba került. Az alábbiakban közöljük Komiszár Dénes beszámolóját a kutatásáról, valamint a Mandics István-anyagról készült képeket.

Próba-szerencse

A Magyar Közlöny 1955. március 12-i, 29-i száma közölte, hogy „A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kiváló munkája elismeréséül Mandics Istvánnak, a Nyíregyházi Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat I. számú telepe vezetőjének a Szocialista Munka Hőse címet és ezzel egyidejűleg a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetést adományozza.” Amikor ezt megtaláltam néhány éve egy korabeli közlönyben, gondoltam egy merészet és nagyot: felhívást tettem közzé a Kelet-Magyarország napilapban – próba szerencse alapon, keresve Mandics Istvánt, vagy családját és a kitüntetéseket. A cikk megjelenése után pár nappal hívott az egyik újságíró a laptól, hogy jelentkezett Mandics Ottília, a leánya, és szeretné felvenni velem a kapcsolatot. Erre aztán végképp nem mertem gondolni, hogy ez ilyen gyorsan fog menni, hiszen szinte semmi esélyt nem adtam arra, hogy élnek még hozzátartozók.

Mint egy kisgyerek

Természetesen megtörtént a kapcsolatfelvétel, megbeszéltük a találkozó idejét és helyszínét. Elöljáróban annyit elmondott, hogy 1956-ban a családot sok megpróbáltatás érte, és ez a kitüntetéseken is meglátszik, illetve van, ami már meg sincs… Kissé nehéz szívvel hallgattam ezt, és mint egy kisgyerek, aki a karácsonyi ajándékra vár, kérdeztem a telefonban, hogy: „Ugye azért a Szocialista Munka Hőse megvan?” Kis szünet után, kedves hangon megnyugtatott, hogy igen, megvan és a doboza is.

Ez a valóság

A megbeszélt helyen és időpontban valóban megtörtént a találkozó, egy nejlonszatyorból előkerültek a relikviák, kissé remegő kézzel fogtam kezembe a darabokat és dokumentumokat. Mikor a csatos kis piros dobozra került a sor, már nagyon dobogott a szívem a torkomban, mert valóban úgy éreztem, mintha az Aranygyapjas Rend következne. Mikor kinyitottam, és megláttam a vörös szalagos, kalapácsos-búzakalászos arany csillagot, alig hittem, hogy ez a valóság. Volt még hozzá az eredeti, Dobi István által aláírt adományozó okirat – 1955. március 8-i dátummal – és a viharvert Magyar Népköztársaság Érdemrendje pótolt, összeeszkábált szalaggal és hiányzó kalapáccsal, búzakalásszal. A csomagban volt még néhány irat, bizonyítvány és fénykép, köztük az, amelyiken Mandics István a Magyar Népköztársaság Érdemrendjét és a Kiváló Dolgozó csillagot viseli, de a „szocmunkát” nem.

Megérte!

Pár percem volt csupán arra, hogy néhány fotót készíthessek a telefonommal a tárgyakról, mivel a család úgy döntött javaslatomra, hogy az anyag a nyíregyházi Jósa András Múzeumba kerül tartós letétként. És én nagyon boldog voltam. Hiszen sikerült némi részt vállalnom abban, hogy ezek a ritka kortörténeti dokumentumok közgyűjteménybe kerüljenek tudományos feldolgozásra és publikációkhoz, kiállításokhoz, megmentve őket a végső szétszóródástól. Tudtam, hogy megérte közzétenni a felhívást…

Komiszár Dénes


Egy első szériás Szocialista Munka Hőse

A Szocialista Munka Hőse elismerő címet 1953. október 24-én adományozták először, 11, a korszak társadalmi-gazdasági-politikai önértelmezését reprezentáló személy részére. Az “első körös” szettek – talán a rendszer puritán öndefiníciója miatt – viszonylag jellegtelenek, egy címer nélküli dobozan szimpla vörös szalagos, egyszerű vonalvezetésű jelvény foglal helyet; egy a témához nem értő külső szemlélő minden bizonnyal meg is lepődne, ha megtudná, hogy a korszak csúcselismerését tartja a kezében. Az első 11 megkülönböztető jegye, hogy a feltűzőtűt a szalagszövetre varrták a szalaghátlapon, nem éppen “bombabiztos” módon, emiatt jellemzően tű nélküliek az előkerülő darabok. Az alábbiakban egy ilyen szett:


Újabb Rákosi-címeres MNK Érdemrendje...

Meglepő gyakorisággal kerülnek elő a Rákosi-címeres pótlás/csere Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetések. Az aktuális darab egy pompás zománcos példány az 1960-as évekből, megfelelő szalaggal ellátva (alig egy hete hívtuk fel a figyelmet egy hasonló darabra). Mint szakmai szócikkünkben bemutattuk, ez a típus úgy a sérült/elveszett Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozat, illetve a magasabb fokozatok kisdíszítménye, mint az 1953-1956 között adományozott Magyar Népköztársaság Érdemrendje példányok pótlása/cseréje céljából készült. A példányt egyébként korrekt módon meghirdető eladó az árverés címében (“MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉRDEMRENDJE 1953 kiv+”) kisebb szakmai hibát vétett, hiszen ez nem az 1953-as típus.

Képek forrása: http://vatera.hu


Átszalagozott Vörös Zászló Érdemrend...

Frissen került fel a Vaterára ez a Vörös Zászló Érdemrend. Egy szép 1957-es típusról van szó (a típusokról ebben a szócikkben írtunk részletesen); a koszorú és a zászló még 1954-es, a címert pedig – a hátlapi szegecselés egyértelmű jel – 1957 után cserélték. Egyetlen szépséghibája a darabnak a szalagja, amely utólagos csere. A Vörös Zászló Érdemrendet egészen 1975-ig mélyvörös színű, puha, az 1960-as évek végéig barna, utána pedig fémszínű fűzőszemmel ellátott szalaggal adományozták. A halványvörös, sprőd szalag 1975-től került rendszerbe ennél a kitüntetésnél, ám feltűzőtűvel. A szóban forgó szalagnál, amely egyébként az 1977-1981 közötti időszak jellegzeteségeit viseli magán, ennek nem látni nyomát.

Képek forrása: http://vatera.hu


Egy "szűk koszorús" a Vaterán...

Nagy kedvencünk, a Magyar Népköztársaság Érdemrendjének “szűk koszorús” típusa került fel a Vaterára. Ahogy erről a típusról már megírtuk, ezeket a példányokat az 1960-as években készítette a pénzverde, pótlás, csere céljából. Gyűjtők, kereskedők egyaránt el szokták véteni, és “Rákosi-korinak” tartják őket. Az aktuális aukció kiírója maximálisan korrekt, “Magyar – Népköztársaság – Érdemrendje (Rákosi címeres)” címen futtatja az árverést, nem állítja, hogy a kitüntetés 1957 előtti. Az aukcióhoz mellékelt doboz viszont nem hozzávaló, az bizony a Magyar Szabadság Érdemrend 1947-es típusának tokja.

Képek forrása: http://www.vatera.hu


MNK Hőse - kétszer

Dorotheum-árverésen tűnt fel 2018-ban és 2019-ben is egy-egy Magyar Népköztársaság Hőse-jelvény.

A 2018-as aukción 520 euróért (plusz jutalék) elkelt példány érdekessége, hogy 925-ös finomságú ezüstből készült, nem túl jó minőségű aranyozással. A fémjel mellett „PV” gyártójelet ütöttek bele.

A 2019-es árverés el nem kelt darabja darabja az aukciósház leírása szerint arany anyagú példány, ám az „ÁP” gyárjel alapján ez nem tűnik valószínűnek.

Kép forrása: http://www.dorotheum.com


Hamis dobozos II. fokozat

Rendszeresen találkozni Magyar Népköztársasági Érdemrend I-IV. fokozatával utángyártott – eufemisztikus kifejezés a hamis jelzőre – dobozban. A Collect Russia kínálatában található szett (Collect Russia – II. fokozat) is ilyen. A tok műbőr borítása, csatja, bélése, illetve a bántóan egyszerű módon „felapplikált” 1949M (Rákosi-) címer önmagukért beszélnek. Kár érte, hiszen a képek alapján maga a szett jónak tűnik, a csillag zománcos (gyakran találkozni 1970-es évekbeli műgyantás példányokkal), a mini jó méretű, és még a kisdíszítmény szalagja sem a 15 éves Szolgálati Érdeméremé, ahogy ez oly gyakran előfordul.

Képek forrása: http://www.collectrussia.com


Vezérezredesi zászlórend

Az Emedals.com kínál egy gyönyörű zászlórend-szettet. Az 1965-ös Magyar Népköztársaság Zászlórendjének III. fokozata-adományozás érdekessége, hogy még az 1957-es – ezüst anyagú – típus, pedig ekkor már nagyban készültek az új, tombak anyagú csillagok. A jelek szerint a NET következetesen kipörgette a készleten lévő példányokat, ami érthető is, figyelembe véve a csúcskitüntetések – különösen az ezüst anyagúak – magas bekerülési költségét. Érdekes kérdés, hogy a szetthez volt-e eredetileg viselési igazolvány; mivel külföldi adományozás, ezért elképzelhető, hogy e nélkül adományozták.

Otto Mircea Haupt román katonatiszt még az első világháború alatt kezdte a pályáját, a második világháborúban ezredesi rendfokozatig jutott, 1959-ben a Román Néphadsereg vezérezredesként került nyugállományba.

Képek forrása: http://www.emedals.com