Az 1949 októberében létrehozott szocialista kitüntetésrendszer 1953-ban jelentős átalakításon ment keresztül. Az új kitüntetésrendszer egyik új csúcselismerése a Magyar Népköztársaság Érdemrendje lett. A magas elismerést 1989-ig, azaz 36 éven át adományozták, összesen 140-szer, így több típusa is ismert. Az alábbiakban bemutatjuk őket.

1953-as típus

Az 1953-as típust az 1953. évi 5. számú NET-határozat alapította. Érdekessége, hogy elsősorban jogi értelemben új kitüntetés csak, hiszen az éremtest nem más, mint a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata, amelyet az új, vörös és trikolór sávval ékesített fehér színű szalagra függesztettek. Az éremtest tombak anyagú, a csillag tűzzománc technológiával készült, a címer vésett kivitelű, a hátlapon pedig vert „1949” dátum olvasható. Az 1953-as adományozások még a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatának keskeny dobozában történtek, 1954-től viszont az elismerés átkerült egy új, bordó színű, széles tokba. A szett része volt még a miniatűr nélküli, a szalag színét és mintázatát követő szalagsáv.

Az 1953-as típus eredetileg nem így nézett volna ki, az alapító határozatnak az MTI által 1953. március 21-i keltezéssel leközölt, domború címeres bemutatópéldány felel meg. A megoldás kézenfekvőnek tűnik, és a költségtakarékossággal állhat összefüggésben. A Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatából akkora fel nem használt készlet állhatott ugyanis rendelkezésre, hogy a jogszabályban lefektetett új éremtest tömeges elkészítését feleslegesnek ítélték meg. Köz- és magángyűjteményben is számos autentikus szett található, igazolva az évszámos hátlapos darabokat. A kitüntetés külalakját megváltoztató 1954. évi 4. számú NET-határozat, amely vésettre módosította a címert, pedig csupán korrigálta a jogszabály és a valóság közötti eltérést.

1958-as típus

A kitüntetéshez az 1956-os forradalmat követően nyúltak hozzá először, összhangban a Magyar Népköztársaság államcímerének módosításával. Ám új kitüntetés ekkor sem készült, továbbra is az 1949-es Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát használták fel, csak cserélt címerrel. Az 1958-as típus alapját adó tombak éremtest, illetve a tűzzománc technológiájú csillag azonos a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatáéval, az előlapon helyet foglaló, ugyancsak tűzzománc technológiájú, domború 1957-es államcímer pedig, a hátlapon jól látható módon, átmenő szegeccsel lett rögzítve a testhez. A fehér szalag azonos az 1953-as típuséval: puha kivitelű, fűzőszeme pedig világosbarna színű.

A kitüntetés új tokja exkluzív kivitelű, barnás-bordós színű, fedelét körbefutó nyomott keret díszíti, belül pedig selyemhatású téglavörös szövet borítja. Csatja kagyló formájú. Az 1958-es típust adományozták Kádár Jánosnak (neki a Szocialista Munka Hősével együtt), Kodály Zoltánnak, Münnich Ferencnek, valamint Rónai Sándornak. Érdekesség, hogy Kádár János az elismerést a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatának dobozában kapta meg.

1965-ös típus

A kitüntetést a NET által kiadott 1963. évi 35. számú törvényerejű rendelet, 1964. évi 23. számú törvényerejű rendelet, valamint 1964. évi 21. számú határozat – jogi értelemben – érintetlenül hagyta. A jogszabálycsomag ugyanakkor „szétválasztotta” a Szocialista Munka Hőse kitüntető címet és a Magyar Népköztársaság Érdemrendjét, lehetővé téve előbbi önálló kitüntetésként való adományozását is. Megszűnt a kitüntetésnek vállalatok, hivatalok, intézmények részére történő adományozhatósága, a fegyveres testületek intézményei és tanintézetei számára viszont változatlanul adományozható maradt. A kitüntetést 1965-ben és 1970-ben is jelentős számban adományozták a Magyarország felszabadításában aktívan közreműködő szovjet, román, bolgár, valamint jugoszláv tábornokoknak.

Ami a fizikai kivitelt illeti, az 1965-ös típus az első valóban új, már nem az 1949-es Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatának éremtestére épülő Magyar Népköztársaság Érdemrendje. A kitüntetés tombak éremtestének gyártási alapsémája megegyezik ugyan az 1949-es Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatáéval, a hátlap ugyanakkor már nem tartalmazza az „1949” feliratot. A csillag tűzzománc technológiájú, a vésett kivitelű címert pedig forrasztással rögzítették a bázist adó éremtesthez. A szalag is változik: keményebb szövetből készült, fűzőszeme pedig fémszínű, alumínium anyagú.

Az 1965-ös típusnak két változata ismert. Az 1965-ös változat jellemzője, hogy a címer közepén található trikolór pajzs zománcozott, az 1970-esé viszont már festett kivitelű. Más tokban is adományozták őket, az 1965-ös változat még az 1958-as típusnál is használt, exkluzív kivitelű dobozban foglalt helyet, az 1970-es változat viszont már egy laposabb kivitelű, vörös színű dobozban került az adományozottakhoz. Az 1970-es adományozásoknál kétféle tokot használtak. A külföldiek (összesen tíz) vastagabb, robusztusabb, az 1958-as dobozra jobban hasonlító tokban kapták kézhez az érdemrendet, amelynek még a régi, kagyló alakú csatja volt, a bélésben ráadásul csak a kitüntetés számára volt kiképezve fészek, míg az egy szem magyar adományozott (Kállai Gyula) egy laposabb, “liliomos” csattal ellátott, szalagsávfészekkel is rendelkező dozoban kapta meg a magas elismerést. Utóbbi toknak ismert “nyelv” alakú csattal ellátott változata is, abban a dobozban ugyanakkor nagy valószínűséggel nem történt adományozás.

1973-es típus

A Magyar Népköztársaság Érdemrendje 1973-as típusának a külalakja megegyezik az 1965-ösével, ám a vörös csillag és a címer műgyantás kivitelű. A szalag változatlan, az 1965-ös típuséhoz hasonlóan már keményebb szövetből készült, fűzőszeme pedig fémszínű, alumínium anyagú. A szalagsávon miniatűr foglal helyet, amely ugyanakkor, szemben a zománcos kitüntetést tartalmazó szettek miniatűrjével, ugyancsak műgyantás, a címer pedig nem vésett kivitelű.

Ezt a típust először Apró Antalnak adományozták, 1973-ban; ő valami miatt – talán nem “volt kéznél” más – az 1970-es külföldi adományozások tokjában kapta meg az elismerést. A következő adományozások 1977-ben és 1978-ban történtek (Aczél György, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Nemes Dezső), már egy új típusú (“fejsze” formájú csattal ellátott, bordó műbőr borítású) dobozban.

1978-as típus

A Magyar Népköztársaság Érdemrendjének utolsó típusa, az úgynevezett „prizmás” 1978-ban jelent meg. Az éremtest a korábbiakhoz képest jelentősen vastagabb, robosztusabb, az ötágú, zománcozott vörös csillag teste is markánsabb, illetve anyagában csíkozott mintázatú, és aranyszínű keret veszi körbe. A zománcos kivitelű, vésett címer átmenő csavarral rögzül, amelyet egy anya fixál a hátlapon. Az éremtest anyaga – az addigi tombakkal szemben – jelzett ezüst. A szalag, anyagát és befűzőszemét tekintve, identikus az 1965-ös és az 1977-es típuséval, ugyanakkor belső merevítő ad neki egyenletes esést, a hátulján pedig réz feltűző van. A szalagsávon helyet foglaló miniatűr utánozza az új típusú csillag különleges tagolt kialakítását. A kitüntetés és a miniatűrös szalagsáv bordó műbőrrel bevont, exkluzív hatású, kagyló alakú záró csattal ellátott dobozban kapott helyet. A doboz belseje vörös nejlon bársony bélésű, a fészek pedig követi a kitüntetés éremtestének egyedi formáját.

„Szűk koszorús” típus

„Szűk koszorúsnak” a gyűjtői terminológia azokat a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetéseket hívja, amelyek „Rákosi-címeresek”, jellemzően zománcosak (de ismertek műgyantás példányok is), évszám nélküliek, és amelyeknek a vésett címerét az 1949-es Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatáénál keskenyebb búzakoszorú övezi. Tekintettel arra, hogy a kitüntetés éremteste és zománcozása az 1965-ös típuséval identikus, és szalagjuk is azonos, vélhetően pótlásokról van szó, amelyeket sérülés, a kitüntetés elvesztése esetére készített a pénzverde. Nagy valószínűséggel eredetileg a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata, illetve a magasabb fokozatok kisdíszítményei pótlására, amihez, fehér szalaggal, egy idő után a Magyar Népköztársaság Érdemrendje is csatlakozott.