Az 1953-ban alapított Szocialista Munka Hőse úgy a Rákosi-, mint a Kádár-rendszernek a csúcskitüntetése volt. Összesen 107 személy kapta meg az elismerést, közülük Kádár János háromszor. A kitüntetést 36 évig adományozták, így számos típusa ismert. Az alábbiakban ezeket igyekszünk bemutatni.

1953-as típus

A Szocialista Munka Hőse elismerést (elismerő címet) az 1953. évi V. törvény alapította, jelvényét (a kitüntetést) pedig az 1953. évi 5. számú NET-határozat definiálta. E szerint a „Szocialista Munka Hőse kitüntető cím jelvénye 30 mm átmérőjű aranyozott fémből készült ötágú csillag, melynek közepén keresztben fekvő búzakalász és kalapács domborodik. A jelvény aranyszínű fémkeretbe foglalt téglalap alakú 13 mm széles és 20 mm hosszú meggyvörös színű szalagon viselendő”. A visszafogott kinézetű, tombak anyagú kitüntetés – az első 11 adományozásnál biztosan – egy kifejezetten jellegtelen, vörös borítású, „U” alakú drótcsattal ellátott fadobozban foglalt helyet, amelynek fedelét, szemben a korszak tokjaival, nem díszítette az 1949-es államcímer. Az elismerést három alkalommal (1953. október 24., 1954. január 30., 1954. március 8.) összesen 20 személynek adományozták. Az elismerés odaítélése automatikusan magával vonta a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetés adományozását is. 1953. október 24-ével 11-en részesültek az elismerésben (Bihari Andorról és Mausz Péterről a korabeli filmhíradó is beszámolt). Az “első körös” kitüntetés jellemzője, hogy a szalag hátulján a feltűzőtűt – viszonylag slendrián módon – rávarrták a szalagszövetre, emiatt az előkerülő példányok jellemzően tű nélküliek. A további 9 adományozásnál viszont már egy “javított kiadást” kaptak kézhez az adományozottak, ezeknél a kitüntetéseknél a feltűzőtűt hozzáforrasztották a szalag fémvázához.

1954-es típus

Az 1953-as struktúrát átfazonírozó 1954. évi 4. számú NET-határozat a Szocialista Munka Hősét sem hagyta érintetlenül. Miként a jogszabályszöveg fogalmaz: „a Szocialista Munka Hőse kitüntető cím jelvényének ötágú csillaga prizmás, szalagjának közepét pedig függőleges irányban 4 mm széles nemzeti- színű szalag osztja ketté”. Az új kitüntetés új tokot is kapott: az immáron címerrel nyomott, nyelvcsatos doboz elődjénél számottevően reprezentatívabb kinézetű volt. Az 1954-es típust összesen 47-szer adományozzák (Csányi Mihályról külön tudósítás is készült) 1954 és 1956 között. Már jócskán a forradalom után, 1962-ben ugyan, de vélhetően még az 1954-es típust adományozta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kádár Jánosnak. Az 1954-es típusnak több változata is ismert, a koraiak szalagja élénkebb, a későieké fakóbb színű, és a szalag közepén a trikolórsáv csíkozása is eltér (lsd. Mandics István szettje), illetve ismert hibrid példány is, amelynél az éremtest az 1953-as típus, viszont a szalag már az 1954-es.

1965-ös típus

A szocialista kitüntetésrendszer 1964-es átfogó átalakítása érintette a Szocialista Munka Hősét is. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1964. október 9-i ülésén Kiss Károly titkár vetette fel, hogy a magas elismerést a továbbiakban érdemes lenne aranyból készíteni, mivel aktuális formájában a kitüntetés „silány”. Kiss ugyanakkor rögtön hangsúlyozta javaslatában, hogy mivel az általa bekért pénzverdei kalkuláció szerint az addigi 38 forintos darabonkénti előállítási költséggel szemben az arany anyagú változat 2300 forintba kerülne, ezért az új kitüntetés csak előremenően legyen adományozható. Mint fogalmazott: „ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt nyolc évben egy személy kapta meg Magyarországon a kitüntetést, s 1956 előtt 68 személy (ez tévedés, 67 személy részesült az elismerésben – a szerk.), a javaslatom az, hogy visszamenőleg ne kerüljön kicserélésre. Ez 158 ezer forintba kerülne”. Kiss javaslatát egyhangúlag elfogadta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Sajnos a javaslat, illetve a határozat az aranyfinomság kapcsán nem rendelkezett, azt minden bizonnyal a pénzverde határozta meg.

Az 1965-ös típust Martin János vasöntő és Nagy Dezső vájár kapták meg először, mégpedig 1965. március 21-ével, majd még Münnich Ferenc, 80-ik születésnapja alkalmából, 1966. november 16-ával, valamint Dobi István, munkássága elismeréséül, 1967. április 19-ével. Illetve fotók alapján valószínűsíthető, hogy az 1965-ös típust tartalmazza az elismerésben amúgy 1953-ban részesülő Pióker Ignác hagyatéka is (ennek okáról később). Nagy Dezső, Münnich Ferenc, valamint Dobi István szettje sajnos nem ismert, Martin Jánosé viszont felbukkant egy 2013-as árverésen. Az elárverezett kitüntetés külalakját tekintve egyezik az 1954-es típussal, különbség viszont, hogy „ÁP” nemesfém-verdejellel látta el a pénzverde, és – az aukciós leírás szerint legalábbis – aranyból készült. A kitüntetés piros bőr borítású, lekerekített sarkú, nyomógombos, fehér plüss anyagú béléssel ellátott, emelvényes szerkezetű tokban helyezkedik el.

Martin szettjével kapcsolatban ugyanakkor némi kételyt vet fel, hogy két olyan Szocialista Munka Hőse is ismert, amely biztosan, fémjellel validáltan aranyból, mégpedig 14 karátosból készült (miközben az “ÁP” nemesfém-verdejeles példányok aranyozott ezüst anyagúak), és 1966. január 1-je előtt gyártották őket. Az egyik egy NET-es etalonpéldány (pénzverdei források beszámolója szerint a sorozatnagyságok 1 + 6 vagy 1 + 12 példányból álltak, amelyből egy volt a NET-es etalon-, a többi pedig az adományozásra szánt példány). Három beütővel látták el: a nemesfém-hitelesítő „B” jelével, „PV” gyártójellel, valamint az 1937-es törvénynek megfelelő (az új törvény csak 1966. január 1-jével vált hatályossá) farkasfejes fémjellel. A másik ugyanezeket a karakterjegyeket mutatja fel, ráadásul egy bizonyítottan adományozott példány. Ezt Laczkó Vencel és Galántai Krisztián azonosították kutatásuk során, és 1975-ben Czender Józsefné kapta. Különösen érdekessé teszi ezt a példányt adományozási dátuma, hiszen tíz évvel a gyártását követően, két későbbi sorozat után adományozták ki. A valószínű magyarázat, hogy elfogyott az 1975-ös adományozási alkalomra előre legyártott széria, és az egy bent maradt 1965-ös példányt “vetették be”.

Visszatérve Martin szettjére, nem tűnik logikusnak, hogy nem 14 karátos kitüntetést kapott. Arról nem beszélve, hogy az “ÁP” verdejeles példányok igen nagy valószínűséggel cserecélokat szolgáltak. Ezt támasztja alá, hogy az elismerésben 1953-ban részesülő Tóth László sztahanovista traktoros hagyatékából “ÁP” verdejeles Szocialista Munka Hőse került elő, illetve hogy az “ÁP”-s változat meglepően nagy gyakorisággal bukkan fel köz- és magángyűjteményekben is. Első ránézésre mindez ellentmondásnak tűnik, hiszen az 1964-es NET-határozat elvetette az addig adományozott, tombak anyagú kitüntetések cseréjét, ugyanakkor nagyon úgy néz ki, hogy ez a döntés csak az “aranycserére” vonatkozott. “ÁP” nemesfém-verdejeles, tehát ezüst anyagú cserepéldányokat lehetett igényelni. Valószínűsíthető egyébként, hogy ez a lehetőség elsősorban (kizárólag?) az 1953-as típus adományozottjai számára állt fent, ami logikusnak is tűnik, hiszen ők még a piros szalagos, nem prizmás alakú jelvényt kapták meg. Egyetlen olyan cserét ugyanakkor ismerünk, amely során a 14 karátos változat lett a pótlás, ez pedig a már említett Pióker Ignácé, ám ő a NET tagjaként, az ország leg(el)ismertebb sztahanovistájaként különleges előjogokat élvezhetett. Annak kiderítése mindenesetre, hogy Martin szettje akkor pontosan milyen példányt tartalmaz, további kutatást igényel.

Az 1965-ös típusból 6 + 1 példányt készült, ebből ötöt kiadományoztak, egyet Pióker cserélt be, egy pedig a NET-en maradt.

1972-es típus 1972-es változata

Öt év szünet után 1972-ben adományozták újra a Szocialista Munka Hősét. 1972. május 30-ával öt személy részesült az elismerésben, köztük, 60-ik születésnapja alkalmából, Kádár János. Az 1972-es adományozásoknak két specialitása is van. Egyrészt a szalag fémalapja eltérő szerkezetű, nem váz, hanem csak két (alsó és felső) keret, amelyeket maga a szalagszövet tart össze, a rögzítőtű pedig a felső kereten foglal helyet. Másrészt eltér a szalagszövet is: a trikolórsávban a piros-fehér-zöld csíkok egyező szélességűek, szemben a korábbi megoldással, ahol a piros és a zöld jóval keskenyebb volt. Az éremtesten három beütő (nemesfém-hitelesítő “H” jele, “PV” gyártójel, lófejes 14 karátos arany fémjel) található, illetve az alsó szalagkeretben is van fémjel. A változatot bordó bőr borítású, horgony formájú csattal ellátott tokban adományozták, amelyben emelvényes szerkezetű, fehér vagy bordó – utóbbi vélhetően a politikai adományozásokra volt jellemző – plüss anyagú bélés kapott helyet. Két példány a 6 + 1-ből a NET-en maradt, ezeket soha nem adományozták ki.

1972-es típus 1975-ös változata

A következő adományozásokra 1975-ben került sor; összesen heten részesültek az elismerésben. Az éremtest nem változott az 1972-es változatéhoz képest, a szalag viszont igen: egyrészt a szalagszövetet masszívabb varrással fixálták, hogy ne csússzon szét az alsó és a felső keret, másrész a trikolór sáv mintázata visszatért az 1972 előttihez: a piros és a zöld csík újra vékony lett. Az 1975-ös adományozások az 1972-esekkel identikus tokban történtek. Nagy valószínűséggel az 1975-ös változatból hat példány készült, és mindegyik adományozásra került.

1972-es típus 1977-es változata

1977-ben négy személy részesült az elismerésben. A kitüntetésből, miután a korábbi típusváltozatokat 1975-tel kipörgették, új sorozat készült. Az 1972-es típus 1977-es változatánál a szalag fémalapja – bár a rögzítőtű továbbra is a felső kereten található – némileg eltérő szerkezetű, mint korábban: az alsó és a felső keretet már nem csupán a szövetanyag tartja össze, hanem – középen üres, tehát csak alsó, felső, bal- és jobboldali keretből álló – összeforrasztott vázat alkotnak. Eltér a rögzítőtű zárszerkezete is, amely a korábbiaktól eltérően zsanéros. A szalagszövet viszont azonos az 1972-es típus 1975-ös változatáéval, kivéve, hogy a hátoldalon a varrás a szalag alján helyezkedik el, míg az 1975-ösnél felül. Az 1972-es típus 1977-es változatának jellemzője, hogy csak egy beütővel rendelkezik, mégpedig a 14 karátos – lófejes – fémjellel. Hogy e mögött mi áll, a pénzverde slendriánsága, vagy éppen tudatos döntés, nem tudni, mindenesetre a nemesfém-hitelesítő “H” jelének, illetve a “PV” gyártójelnek a hiánya gyakran – ám feleslegesen – kételyt ébreszt  a darabok eredetiségével kapcsolatban. Változik a tok: a jelvényt immáron bordó műbőr borítású, fejsze alakú csattal ellátott, nem emelvényes szerkezetű dobozban adományozzák. Ugyanezt a változatot adományozzák 1978-ban Pothornik Józsefnek (a szettet a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi), ám némileg módosított, a korábbi, fejsze alakú helyett kagyló alakú csattal ellátott tokban. Ezt a változatot kapta Kádár János is, mégpedig 1982-ben. A magángyűjteményben található szett egy beütővel rendelkező 1977-es változatú jelvényből, valamint exkluzív kivitelű, igazi bőr borítású, emelvényes szerkezetű, kagyló alakú csattal díszített tokból áll. Hasonlóság fedezhető fel a már említett Czender Józsefné, illetve Kádár szettje között abban a tekintetben, hogy a kitünetéstípus nagyobb “kihagyás” után került adományozásra. Czender Józsefné példányát – a beütők tanúsága szerint – 1965-ben gyárthatták, Kádár Jánosét pedig 1977-ben, és mégis tíz, illetve öt évvel később lettek kiadományozva. Ennek valószínű oka, hogy az arany anyaga miatt szigorú számadással kezelt Szocialista Munka Hőse-jelvényeket a NET-en őrizték, és onnan némi rendszertelenséggel adták ki őket, az éppen aktuális adományozási igények szerint.

Az 1977-es változatból valószínűleg csak hat példány készült, és mind a hatot kiadományozták.

1972-es típus 1981-as változata

A következő adományozási hullám 1981-re datálódik. Abban az évben nem kevesebb, mint nyolc személy részesült a magas elismerésben. Az 1981-es változat analóg az 1977-essel, az egyik különbség, hogy újra három beütővel (“PV”, “H”, lófej) rendelkezik, illetve nagyon picit változik a tű zárszerkezete is, a zsanérost rugós megoldás váltja. Az adományozások nagy valószínűséggel kagyló alakú csattal ellátott, műbőr borítású tokban történtek. Ennek a toknak három változata is ismert, az első sorozat (ilyenben kapta a kitüntetését a már említett Pothornik József is) még nem emelvényes, a második változat ebben annyiban tér el, hogy a betétje emelvényes szerkezetű, ezáltal a doboz is jóval magasabb kialakítású (ebben adományozták a Magyar Népköztársaság Hőse elismerést), a harmadik változat pedig ezzel analóg, kivéve, hogy a tokot már a hírhedt “ragacsos” műbőrrel borították be. Hogy az 1981-es adományozások melyik tokban történtek (vagy hogy milyen arányban oszlottak meg a három dobozváltozat között), az további kutatás tárgya.

1983-ban további öt adományozás történt, ebből négy nagy valószínűséggel az 1981-es változat volt (és ezzel kifutott a 12-es sorozatnagyság), egy viszont  provizorikus darab. Ezt a példányt (Mács Andrásé) ugyancsak Laczkó Vencel és Galántai Krisztián kutatása tárta fel, jellemzője, hogy a csillagot díszítő kalapács-búzakalászt – mint az alább tárgyalt késői viseleti példányoknál – forrasztással, és nem szegecseléssel rögzítették az éremtesthez, továbbá a viseletiekhez hasonló a szalagja is. Létét minden bizonnyal annak köszönheti, hogy nem maradt elég jelvény a NET-en, így a viseleti típus szerszámával gyártatták le a verdével a darabot. Az 1983-as adományozások minden bizonnyal “ragacsos” műbőr borítású, emelvényes szerkezetű tokban történtek, csatjuk valószínűsíthetően már fejsze alakú volt.

1986-ban újabb öt, végül 1988-ban egy további Szocialista Munka Hősét adományozott a NET. Ezek identikusak voltak az 1983-ban adományozott szettekkel.

Az 1981-es változatból valószínűsíthetően 12 + 1 és 6 + 1 példány készült, ezekből 18-at kiadományoztak, kettő pedig a NET-en maradt.

Viseleti kitüntetések

Arany anyaga, és ebből fakadó nagy értéke miatt 1965-től a Szocialista Munka Hősét a különféle reprezentációs eseményeken gyakran viseleti példánnyal helyettesítették az adományozottak. Az 1965-ös típust a csereként is funkcionáló “ÁP” nemesfém-verdejeles, aranyozott ezüst példányokkal “váltották ki”, 1972-től pedig a tombak anyagú, ún. “bumfordi” példányok töltötték be a viseleti feladatot. Ezek némileg elnagyoltak az adományozottakhoz képest, az éremtestük ugyan identikus, ám a csillagot díszítő kalapács-búzakalász aránytalanul nagyméretű; ismert ebből az 1972-es szalagon függő korai példány, illetve fakó, szinte rózsaszínű szalaggal ellátott – nagy valószínűséggel 1977-től gyártott – késői változat (ezen a rögzítőtű a szalagalap középen helyezkedik el). Valószínűsíthetően 1981-től rendszeresítik az ugyancsak tombak anyagú, ám az éremtesthez forrasztásos technológiával rögzített kalapács-búzakalásszal rendelkező viseleti Szocialista Munka Hősét; ezeken a rögzítőtű szintén a szalagalap középen helyezkedik el. Érdekesség, hogy az 1972 utáni mindhárom viseletiváltozatnál a szalag trikolórsávjában a piros-fehér-zöld csík aránya 1:1:1, különbség csak a szálszámban van: az 1972-es szalagon a szálszám 5:5:5, a rózsaszínű szalagoson 4:4:4, az utolsó változatén pedig 3:3:3.

Külön említést érdemel Kádár János 1972-es viseleti példánya. Érdekessége, hogy egyrészt aranyozott ezüst anyagú, másrészt pedig bár a szalagszerkezete azonos a 1972-es adományozott, illetve “sztenderd viseleti” példányokéval, a szalagszövet még 1972 előtti. 1982-es viseletije viszont megegyezik a megszokott példányokkal (a magángyűjteményben található darabról számos fénykép érhető el az MTVA archívumában).