Az 1953-ban alapított Szocialista Munka Hőse úgy a Rákosi-, mint a Kádár-rendszernek a csúcskitüntetése volt. Összesen 107 személy kapta meg az elismerést, közülük Kádár János háromszor. A kitüntetést 36 évig adományozták, így számos típusa ismert. Az alábbiakban ezeket igyekszünk bemutatni.

1953-as típus

A Szocialista Munka Hőse elismerést (elismerő címet) az 1953. évi V. törvény alapította, jelvényét (a kitüntetést) pedig az 1953. évi 5. számú NET-határozat definiálta. E szerint a „Szocialista Munka Hőse kitüntető cím jelvénye 30 mm átmérőjű aranyozott fémből készült ötágú csillag, melynek közepén keresztben fekvő búzakalász és kalapács domborodik. A jelvény aranyszínű fémkeretbe foglalt téglalap alakú 13 mm széles és 20 mm hosszú meggyvörös színű szalagon viselendő”. A visszafogott kinézetű, tombak anyagú kitüntetés – az első 11 adományozásnál biztosan – egy kifejezetten jellegtelen, vörös borítású, „U” alakú drótcsattal ellátott fadobozban foglalt helyet, amelynek fedelét, szemben a korszak tokjaival, nem díszítette az 1949-es államcímer. Az elismerést három alkalommal (1953. október 24., 1954. január 30., 1954. március 8.) összesen 20 személynek adományozták. Az elismerés odaítélése automatikusan magával vonta a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetés adományozását is. 1953. október 24-ével 11-en részesültek az elismerésben (Bihari Andorról és Mausz Péterről a korabeli filmhíradó is beszámolt). Az “első körös” kitüntetés jellemzője, hogy a szalag hátulján a feltűzőtűt – viszonylag slendrián módon – rávarrták a szalagszövetre, emiatt az előkerülő példányok jellemzően tű nélküliek. A további 9 adományozásnál viszont már egy “javított kiadást” kaptak kézhez az adományozottak, ezeknél a kitüntetéseknél a feltűzőtűt hozzáforrasztották a szalag fémvázához. Hogy ezt a kilencet milyen tokban adományozták, arról – egyelőre – nem áll rendelkezésre információ.

1954-es típus

Az 1953-as struktúrát átfazonírozó 1954. évi 4. számú NET-határozat a Szocialista Munka Hősét sem hagyta érintetlenül. Miként a jogszabályszöveg fogalmaz: „a Szocialista Munka Hőse kitüntető cím jelvényének ötágú csillaga prizmás, szalagjának közepét pedig függőleges irányban 4 mm széles nemzeti- színű szalag osztja ketté”. Az új kitüntetést már egyértelműen az új tokban adományozták: az immáron címerrel nyomott, nyelvcsatos doboz elődjénél számottevően reprezentatívabb kinézetű volt. Az 1954-es típust összesen 47-szer adományozzák (Csányi Mihályról külön tudósítás is készült) 1954 és 1956 között. Már jócskán a forradalom után, 1962-ben ugyan, de vélhetően még az 1954-es típust adományozta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kádár Jánosnak. Az 1954-es típusnak több változata is ismert, a koraiak szalagja élénkebb, a későieké fakóbb színű, és a szalag közepén a trikolórsáv csíkozása is eltér (lsd. Mandics István szettje), illetve ismert hibrid példány is, amelynél az éremtest az 1953-as típus, viszont a szalag már az 1954-es.

1965-ös típus

A szocialista kitüntetésrendszer 1964-es átfogó átalakítása érintette a Szocialista Munka Hősét is. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1964. október 9-i ülésén Kiss Károly titkár vetette fel, hogy a magas elismerést a továbbiakban érdemes lenne aranyból készíteni, mivel aktuális formájában a kitüntetés „silány”. Kiss ugyanakkor rögtön hangsúlyozta javaslatában, hogy mivel az általa bekért pénzverdei kalkuláció szerint az addigi 38 forintos darabonkénti előállítási költséggel szemben az arany anyagú változat 2300 forintba kerülne, ezért az új kitüntetés csak előremenően legyen adományozható. Mint fogalmazott: „ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt nyolc évben egy személy kapta meg Magyarországon a kitüntetést, s 1956 előtt 68 személy (ez tévedés, 67 személy részesült az elismerésben – a szerk.), a javaslatom az, hogy visszamenőleg ne kerüljön kicserélésre. Ez 158 ezer forintba kerülne”. Kiss javaslatát egyhangúlag elfogadta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa.

Ennek megfelelően az egyébként minden egyéb tekintetben az 1954-es típusra hasonlító 1965-ös típus már 14 karátos aranyból készült. Az éremtestet – a fülén – három beütővel látták el: a nemesfém-hitelesítő „B” hivataljegyével, „PV” névjellel, valamint az 1937-es törvénynek megfelelő (az új fémjeltörvény csak 1966. január 1-jével vált hatályossá) farkasfejes aranyfémjellel. A szalagváz viszont tombak.

Az 1965-ös típust Martin János vasöntő és Nagy Dezső vájár kapták meg először, mégpedig 1965. március 21-ével, majd még Münnich Ferenc, 80-ik születésnapja alkalmából, 1966. november 16-ával, valamint Dobi István, munkássága elismeréséül, 1967. április 19-ével. Illetve fotók alapján valószínűsíthető, hogy az 1965-ös típust tartalmazza az elismerésben amúgy 1953-ban részesülő Pióker Ignác hagyatéka is (ennek okáról később). Érdekesség, hogy az 1965-ös típust adományozták Czender Józsefnének is. A Signum Laudis fórumon bemutatott példány érdekessége, hogy tíz évvel a gyártását követően, két későbbi sorozat után, 1975-ben adományozták ki. A valószínű magyarázat, hogy 1975-ben elfogyott az előre legyártott széria, és az egy bent maradt 1965-ös példányt “vetették be”. Végezetül ismert egy ki nem adományozott jelvény, amely a NET-es etalonpéldány volt. (Pénzverdei források beszámolója szerint a minimális sorozatnagyság 1 + 6 példányból állt, amelyből egy volt a NET-es etalon-, a többi pedig az adományozásra szánt példány.)

Nagy Dezső, Münnich Ferenc, valamint Dobi István szettje sajnos nem ismert, illetve Pióker Ignácét sem volt alkalma a Kituntetesek.hu-nak látni, Martin Jánosé viszont felbukkant egy 2013-as árverésen. A szett furcsasága, hogy egy „ÁP” gyárjeles – vélhetően tombak – jelvényt tartalmaz. Ez nem tűnik logikusnak, hiszen a jelvénynek 14 karátos aranyból kellene lennie, arról nem beszélve, hogy az “ÁP”-s jelvények cserecélokat szolgáltak 1965-től. Ilyen jelvény található például az elismerésben 1953-ban részesülő Tóth László sztahanovista traktoros hagyatékában. Első ránézésre ez ellentmondásnak tűnik, hiszen az 1964-es NET-határozat elvetette az addig adományozott kitüntetések cseréjét, ugyanakkor nagyon úgy néz ki, hogy ez a döntés csak az “aranycserére” vonatkozott, “ÁP” gyárjeles cserepéldányokat lehetett igényelni. Valószínűsíthető egyébként, hogy ez a lehetőség az 1953-as típus adományozottjai számára állt fent, ami logikusnak is tűnik, hiszen ők még a piros szalagos, nem prizmás alakú jelvényt kapták meg. Egyetlen olyan cserét ugyanakkor ismerünk, amely során a 14 karátos változat lett a pótlás, ez pedig a már említett Pióker Ignácé, ám ő a NET tagjaként, az ország leg(el)ismertebb sztahanovistájaként különleges előjogokat élvezhetett. Na de visszatérve Martinra, a szettje (és annak provenienciája) mindenképpen megérne egy alaposabb vizsgálatot. Elsősorban azt lenne érdemes körbejárni, hogy milyen anyagú (az aukciós leírás aranyat említ, de “ÁP” gyárjellel a Kituntetesek.hu még nem találkozott aranyjelvénnyel), illetve hogy vajon eredetileg is ez a jelvény tartozott-e a szetthez. A tokja egyébként biztosan autentikus: piros bőr borítású, lekerekített sarkú, nyomógombos, fehér plüss anyagú béléssel ellátott, emelvényes szerkezetű darab.

Az 1965-ös típusból 6 + 1 példány készült, ebből ötöt kiadományoztak, egyet Pióker cserélt be, egy pedig a NET-en maradt.

1972-es típus 1972-es változata

Öt év szünet után 1972-ben adományozták újra a Szocialista Munka Hősét. 1972. május 30-ával öt személy részesült az elismerésben, köztük, 60-ik születésnapja alkalmából, Kádár János. Az 1972-es adományozásoknak két specialitása is van. Egyrészt a szalag fémalapja eltérő szerkezetű, nem váz, hanem csak két (alsó és felső) keret, amelyeket maga a szalagszövet tart össze, a rögzítőtű pedig a felső kereten foglal helyet. Másrészt eltér a szalagszövet is: a trikolórsávban a piros-fehér-zöld csíkok egyező szélességűek, szemben a korábbi megoldással, ahol a piros és a zöld jóval keskenyebb volt. Az éremtesten három beütő (nemesfém-hitelesítő “H” hivataljegye, “PV” névjel, 1966. január 1-je utáni lófejes 14 karátos aranyfémjel) található, illetve az alsó szalagkeretben is van fémjel. A változatot bordó bőr borítású, horgony formájú csattal ellátott tokban adományozták, amelyben emelvényes szerkezetű, fehér vagy bordó – utóbbi vélhetően a politikai adományozásokra volt jellemző – plüss anyagú bélés kapott helyet. Két példány a legyártott 6 + 1-ből a NET-en maradt, ezeket soha nem adományozták ki.

1972-es típus 1975-ös változata

A következő adományozásokra 1975-ben került sor; összesen heten részesültek az elismerésben. Az éremtest nem változott az 1972-es változatéhoz képest, a szalag viszont igen: egyrészt a szalagszövetet összevarrták, hogy ne csússzon szét az alsó és a felső keret (talán az 1972-es megoldást, mivel az éremtest eléggé tudott “lifegni”, nem találták praktikusnak), másrész a trikolór sáv mintázata visszatért az 1972 előttihez: a piros és a zöld csík újra vékony lett. Az 1975-ös adományozások az 1972-esekkel identikus tokban történtek. Az 1975-ösök közül a már említett Czender Józsefné kapott egyedül nem 1975-ös változatot, és talán azért 1965-ös típust, és nem 1972-es változatot (amelyből, mint már említettük, az etalon mellett bent volt a NET-en még egy példány), mert annak a szalagszín-kombinációja hasonlított az 1975-ösére. Ha az 1975-ös változatból is 6 + 1 példány készült, akkor egyet valószínűsíthetően 1981-ben adományoztak ki, de ez csak hipotézis.

1972-es típus 1977-es változata

1977-ben négy személy részesült az elismerésben. A kitüntetésből, miután a korábbi típusváltozatokat 1975-tel kipörgették, új sorozat készült. Az 1972-es típus 1977-es változatánál a szalag fémalapja – bár a rögzítőtű továbbra is a felső kereten található – némileg eltérő szerkezetű, mint korábban: az alsó és a felső keretet már nem csupán a szövetanyag tartja össze, hanem – középen üres, tehát csak alsó, felső, bal- és jobboldali keretből álló – összeforrasztott vázat alkotnak. Eltér a rögzítőtű zárszerkezete is, amely a korábbiaktól eltérően zsanéros. A szalagszövet viszont azonos az 1972-es típus 1975-ös változatáéval, kivéve, hogy a hátoldalon a varrás a szalag alján helyezkedik el, míg az 1975-ösnél felül. Az 1972-es típus 1977-es változatának jellemzője, hogy csak egy beütővel rendelkezik, mégpedig a 14 karátos – lófejes – fémjellel. Hogy e mögött mi áll, a pénzverde slendriánsága, vagy éppen tudatos döntés, nem tudni, mindenesetre a nemesfém-hitelesítő “H” hivataljegyének, illetve a “PV” névjelnek a hiánya gyakran – ám feleslegesen – kételyt ébreszt  a darabok eredetiségével kapcsolatban. Változik a tok: a jelvényt immáron bordó műbőr borítású, fejsze alakú csattal ellátott, nem emelvényes szerkezetű dobozban adományozzák. Ugyanezt a változatot adományozták 1978-ban Pothornik Józsefnek (a szettet a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi), ám némileg módosított, a korábbi, fejsze alakú helyett kagyló alakú csattal ellátott tokban. Ezt a változatot kapta Kádár János is, mégpedig 1982-ben. A magángyűjteményben található szett egy beütővel rendelkező 1977-es változatú jelvényből, valamint exkluzív kivitelű, igazi bőr borítású, emelvényes szerkezetű, kagyló alakú csattal díszített tokból áll. Hasonlóság fedezhető fel a már említett Czender Józsefné, illetve Kádár szettje között abban a tekintetben, hogy a kitünetéstípus nagyobb “kihagyás” után került adományozásra. Czender Józsefné példányát – a beütők tanúsága szerint – 1965-ben gyárthatták, Kádár Jánosét pedig 1977-ben, és mégis tíz, illetve öt évvel később lettek kiadományozva. Ennek valószínű oka, hogy az arany anyaga miatt szigorú számadással kezelt Szocialista Munka Hőse-jelvényeket a NET-en őrizték, és onnan némi rendszertelenséggel adták ki őket, az éppen aktuális adományozási igények szerint.

Az 1977-es változatból legyártották mind a 6 + 1 példányt, ebből hatot kiadományoztak (Kádár kaphatta az etalonpéldányt), egy teljes – dobozos – szett pedig bent maradt a pénzverdénél, ez ma magángyűjteményben található.

1972-es típus 1981-es változata

A következő adományozási hullám 1981-re datálódik. Abban az évben nem kevesebb, mint nyolc személy részesült a magas elismerésben. Az 1981-es változat majdnem analóg az 1977-essel, az egyik különbség, hogy újra három beütővel (“PV”, “H”, lófej) rendelkezik, illetve nagyon picit változik a tű zárszerkezete is, a zsanérost rugós megoldás váltja. Az adományozások nagy valószínűséggel kagyló alakú csattal ellátott, műbőr borítású tokban történtek. Ennek a toknak két változata ismert, az első sorozat (ilyenben kapta a kitüntetését a már említett Pothornik József is, illetve ebben adományozták a Magyar Népköztársaság Hősét) még nem emelvényes, a második változat ettől annyiban tér el, hogy a betétje emelvényes szerkezetű, ezáltal a doboz is jóval magasabb kialakítású, illetve a tokot már a hírhedt “ragacsos” műbőrrel borították be. Az 1981-es adományozások nagy valószínűséggel a második változatú tokban történtek.

Az 1981-es változatból vélhetően legyártott 6 + 6 + 1 példányból hét kerülhetett 1981-ben adományozásra (egy pedig talán 1975-ös volt), négy 1983-ban (abban az évben öt adományozás történt), kettő pedig bent maradt a NET-en.

1983-as típus

Az 1983-as öt adományozás közül egy jelentősen eltért az 1981-es változattól. Az 1983-as típus jellemzője, hogy a csillagot díszítő kalapács-búzakalászt – mint az alább tárgyalt késői viseleti példányoknál – forrasztással, és nem szegecseléssel rögzítették az éremtesthez, a szalagszerkezet pedig visszatért az 1972 előtti megoldáshoz, azaz nem üres keret (alsó-felső vagy alsó-felső-oldalsó), hanem teli fémalap, amelynek a közepén található a feltűzőtű. Könnyen elképzelhető, hogy a szalagalap ugyanaz, mint a Magyar Népköztársaság Hősénél, csak más szalagszövettel borítva, de ezt még validálni szükséges.

Az 1983-as változatból 1986-ban további ötöt, végül 1988-ban még egyet adományozott ki a NET (bent nem maradt egy példány sem). Az 1983-as, 1986-os és 1988-as adományozások “ragacsos” műbőr borítású, emelvényes szerkezetű, fejsze alakú csattal ellátott tokban történtek.

Viseleti kitüntetések

Arany anyaga, és ebből fakadó nagy értéke miatt 1965-től a Szocialista Munka Hősét a különféle reprezentációs eseményeken gyakran viseleti példánnyal helyettesítették az adományozottak. Az 1965-ös típust a csereként is funkcionáló, “ÁP” gyárjeles tombakpéldányokkal “váltották ki”, 1972-től pedig a tombak anyagú, ún. “bumfordi” példányok töltötték be a viseleti feladatot. Ezek némileg elnagyoltak az adományozottakhoz képest, az éremtestük ugyan identikus, ám a csillagot díszítő kalapács-búzakalász aránytalanul nagyméretű. Ismert ebből az 1972-es, ám tombakból készült szalagon függő korai példány, illetve fakó, szinte rózsaszínű szalaggal ellátott – nagy valószínűséggel az 1970-es évek közepén gyártott – késői változat (ezen a rögzítőtű a szalagalap középen helyezkedik el). Valamikor az 1970-es évek második felében rendszeresítik az ugyancsak tombak anyagú, ám az éremtesthez forrasztásos technológiával rögzített kalapács-búzakalásszal rendelkező viseleti Szocialista Munka Hősét; ezeken a rögzítőtű szintén a szalagalap középen helyezkedik el. Érdekesség, hogy az 1972 utáni mindhárom viseletiváltozatnál a szalag trikolórsávjában a piros-fehér-zöld csík aránya 1:1:1, különbség csak a szálszámban van: az 1972-es szalagon a szálszám 5:5:5, a rózsaszínű szalagoson 4:4:4, az utolsó változatén pedig 3:3:3.

Külön említést érdemel Kádár János 1972-es, illetve 1982-es viseleti példánya. A magángyűjteményben őrzött 1972-es példány érdekessége, hogy egyrészt aranyozott ezüst anyagú, másrészt pedig bár a szalagszerkezete azonos (kivéve az alsó keretet, amelynek a füle nem háromszög, hanem kör alakú) az 1972-es adományozott példányokéval, a szalagszövet még 1972 előtti. 1982-es viseletije viszont megegyezik a megszokott példányokkal (a magángyűjteményben található darabról számos fénykép érhető el az MTVA archívumában).

Ötvözés

Az aranyjelvények közül az 1965-ös típus és az 1972-es típus 1972-es változata erősen sárgás árnyalatú, míg 1975-től a jelvények inkább zöldes árnyalatúvá válnak, azzal összefüggésben, hogy ezüsttartalmuk nő a réztartalom rovására. A magyarországi aranyötvözet-szabályozás a következő 585-ös aranyfinomságú összetételeket (arany-ezüst-réz ezredrész) tette lehetővé: 585-59-356 (vörös arany), 585-104-311 (vörösessárga arany), 585-207,5-207,5 (sárga arany), 585-277-138 (zöldessárga arany), 585-385-30 (zöld arany). Érdekesség, hogy pénzverdei források beszámolója szerint az 1970-es évek közepéig a Szovjetunióból, utána egy ideig viszont Iránból érkezett az arany az Állami Pénzverőhöz. A visszaemlékezések szerint a színarany 25 kg-os tömbökben érkezett Ferihegyre, és onnan szállították őket a pénzverdébe olvasztásra.