A Vörös Csillag Érdemrendet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1953-ban alapította; az elismerés a fegyveres erők tagjai és intézményei számára adományozott középszintű kitüntetés szerepét volt hivatott betölteni. Egyenrangú polgári változata a Munka Érdemrend, később a Munka Érdemrend arany fokozata volt. A kitüntetést 1953 és 1989 között 1752-szer ítélték oda. A kitüntetés temérdek típusa és változata jól szemlélteti az adott korszak technológiai jellemzőit.

1953-as típus

Az első típust az 1953. évi 5. számú NET-határozat alapította. A határozatban a külalakjáról pontos leírást olvashatunk: „a Vörös Csillag Érdemrend jelvénye aranyszínű, 35 mm átmérőjű köralakú babérkoszorú, amelyet az alján zománc piros-fehér-zöld sáv díszít. A babérkoszorún 49 mm átmérőjű zománcozott vörös ötágú csillag helyezkedik el, középen a Magyar Népköztársaság aranyszínű fémből készült címerével. A Vörös Csillag Érdemrend háromszögletű meggypiros szalagon viselendő.”

A kitüntetés tűzzománc technológiával készült. A „Rákosi-címer” szegecseléssel rögzül az éremtesthez. A csillagtest hátlapja sima felületű.  Az éremtest két fő része, azaz a koszorú és a csillag forrasztással egyesül.  A függesztőfül a csillag felső szárának hátlapjához függőlegesen rögzül. A kitüntetés szalagja meggyvörös, fényjátszós moaré anyagú, fűzőszeme fekete vagy aranyszínű karika. A kitüntetés vélhetően kizárólag gombos nyitású, bordó műbőr bevonatú, keskeny, nagyméretű Rákosi-címerrel ellátott dobozban foglalt helyet. A kitüntetésdoboz fészke vattás bevonatú, követi a kitüntetés egyedi alakját. Ez a típus mindösszesen 177 alkalommal került adományozásra.

1957-es típus

Az 1957-es típus az 1953-as kitüntetések átalakításával jött létre. A koszorú és a csillag azonos, miként a moarés szalag is, változást egyedül az új címer jelent. A típust Kádár-címerrel felümatricázott, „buborékos” textúrájú, vörös színű, kerekded alakú csattal ellátott tokban adományozták.

1958-as típus

Az 1958-as típusnak három változata ismert. Az 1958-as változat az 1957-est mintázza, két kisebb különbséggel: egyrészt a függesztőfül finomabb, gracilisabb kialakítású, másrészt a koszorún helyet foglaló trikolor zászló zománcozása opak (fedőzománc) helyett opál (félig áttetsző zománc). Az 1958-as változatot először felülmatricázott, „vonalkás” textúrájú, vörös színű, kerekded alakú csattal ellátott tokban adományozták, később a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatának dobozában. Az 1958-as típus szettjeinek szalagsávja az első években fakó rózsaszínű, miniatűr nélküli, amelyhez később, talán 1960 körül, kitűző formájában kaptak miniatűrt a kitüntetettek. A 1960 utáni kitüntetések szalagja és szalagsávja vörös ripsz, utóbbiakhoz ekkor már „alapból” jár a miniatűr.

1965-től változik újra a kitüntetés (Stock János altábornagy 1964-es adományozású példánya még az 1958-as változat), immáron a csillag felső szárának hátlapjához egy hosszító szerepet betöltő pálcika rögzül, és ezen helyezkedik el függőlegesen a függesztőfül. Az 1965-ös változat egy a Munka Érdemrendéhez hasonlító, ezüstszínű csattal ellátott, vörös színű dobozban került adományozásra.

Az 1958-as típus utolsó változatát vélhetően 1969-ben rendszeresítették. Az éremtest az elődéhez képest sokat változott: nagyobb méretű lett, és bár a csillag még zománcos, ám a hátlap már nem sima, hanem gerezdes mintázatú. Ezt a változatot talán adományozták az előddobozban is, biztosan adták viszont a nyelvcsatos utódéban.

1970-es típus

Bár az első adományozásokra csak 1971-től kerül sor, a pénzverő már 1970-ben elkezdi az új, műgyantás típus gyártását. Az új típus csillaga rendkívül gyenge minőségű műgyantás bevonatot kap. Műgyantássá válik a miniatűr is.

Az 1970-es típusnak is két változata van: az első években a műgyanta vékony, gyenge minőségű, 1975-től viszont vastagabbá válik, és a színe narancsosra vált. Valamikor az 1970-es évek derekán az éremtest hátlapjára, a szegecselés eltakarása céljából, patent kerül, ennek a mérete, az évjárat függvényében, változhat. Minként a szalag, a szalagsáv és a fűzőszem színe, illetve természetesen a tok is. 1975-től a szalag és a szalagsáv hátuljára – bronzszínű – feltűzőtű kerül.

1978-as típus

Az 1978-as típus érem- és csillagteste újra növekedést mutat az elődhöz képest. Visszatérnek a tűzzománc technológiához. A hátlapon megtartják az előző típusnál bemutatkozó szegecslyukfedő patentet.  A szalag kezdetben világos rózsaszín, idővel visszanyeri törvényben foglalt meggypiros színét. A feltűzőcsat kezdetben bronz-, később krómszínű. A szalagban az 1980-as évek elejétől megjelenik az alumíniummerevítő. A kitüntetéstípus doboza kezdetben kellemes tapintású, bordó bőrutánzat borítású, ezeknek a dobozoknak a csatja nyelv alakot formáz, később a doboz borítása a kellemetlen, a korszakra jellemző ragacsos műbőr bevonatra változik, ezeknek a dobozoknak fejsze formájú a csatjuk. Mindkét dobozváltozat fészke azonos az előzőekével, a kitüntetés különleges formáját követi, és fehér plüssborítású.