A Vörös Csillag Érdemrendet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1953-ban alapította; az elismerés a fegyveres erők tagjai és intézményei számára adományozott középszintű kitüntetés szerepét volt hivatott betölteni. Egyenrangú polgári változata a Munka Érdemrend, később a Munka Érdemrend arany fokozata volt. A kitüntetést 1953 és 1989 között 1752-szer ítélték oda. A kitüntetés temérdek típusa és változata jól szemlélteti az adott korszak technológiai jellemzőit.

1953-as típus

Az első típust az 1953. évi 5. számú NET-határozat alapította. A határozatban a külalakjáról pontos leírást olvashatunk: „a Vörös Csillag Érdemrend jelvénye aranyszínű, 35 mm átmérőjű köralakú babérkoszorú, amelyet az alján zománc piros-fehér-zöld sáv díszít. A babérkoszorún 49 mm átmérőjű zománcozott vörös ötágú csillag helyezkedik el, középen a Magyar Népköztársaság aranyszínű fémből készült címerével. A Vörös Csillag Érdemrend háromszögletű meggypiros szalagon viselendő.”

A kitüntetés tűzzománc technológiával készült. A „Rákosi-címer” szegecseléssel rögzül az éremtesthez. A csillagtest hátlapja sima felületű.  Az éremtest két fő része, azaz a koszorú és a csillag forrasztással egyesül.  A felfüggesztőfül a csillag felső szárának hátlapjához függőlegesen rögzül. A kitüntetés szalagja meggyvörös, fényjátszós moaré anyagú, fűzőszeme fekete vagy aranyszínű karika. A kitüntetés vélhetően kizárólag gombos nyitású, bordó műbőr bevonatú, keskeny, nagyméretű Rákosi-címerrel ellátott dobozban foglalt helyet. A kitüntetésdoboz fészke vattás bevonatú, követi a kitüntetés egyedi alakját. Ez a típus mindösszesen 177 alkalommal került adományozásra.

1957-es típus

A második típus az 1953-as kitüntetések átalakításával jött létre. A koszorú és a csillag azonos, miként a moarés szalag is, változást egyedül az új címer, illetve a koszorún helyet foglaló trikolor zászló zománcozása (opak helyett opál) képvisel. A kitüntetés az 1954-ben rendszeresített, ám a „Kádár-címerrel” felülmatricázott, kerekformájú csattal ellátott, sztenderd piros dobozban foglalt helyet. A szett szalagsávja fakó rózsaszínű. A kitüntetéshez később kitűző formában kaptak miniatűrt a kitüntetettek.

1959-ben a kitüntetés némi átdolgozáson esett át, a fülmegoldás és a szalag is változott. Immáron a csillag felső szárának hátlapjához egy hosszító szerepet betöltő pálcika rögzül, és ezen helyezkedik el függőlegesen a fül. A kitüntetés szalagja már újfajta ripsz szövet. A szettben helyet foglaló szalagsáv azonos anyagból készül, mint a szalag. Már adományozáskor jár a szalagsávhoz a zománcozott miniatűr. A kitüntetést a Magyar Szabadság Érdemrend Bronz fokozatának hosszúkás, bordó reprezentatív dobozában adományozták feltehetően 1967-ig.

1967-es típus

Az 1967-es típus éremteste az elődéhez képest sokat változott. Megnövekszik az éremtest, a hátlap már nem sima, gerezdes mintázatúvá válik. A kitüntetés szalagja az évek során színbeli változást mutat, hűen követve a gyártási időben megegyező Munka Érdemrendek szalagját. A szalagsáv zománcos minivel van ellátva. A kitüntetést a korszakra jellemző piros, külsőleg a Munka Érdemrendével megegyező, ám fehér plüss bélésű, a kitüntetés vonalát követő fészekkel ellátott dobozban adományozták. A dobozok többféle formájú csattal voltak szerelve, évjárattól függően.

1971-es típus

1971-től a kitüntetés csillaga rendkívül gyenge minőségű műgyantás bevonatot kap. Az éremtest hátlapjára, a szegecselés eltakarása céljából, patent kerül, ez feltehetőleg az 1970-es évek derekán kerül bevezetésre, és a mérete, az évjárat függvényében, változhat. A szalag és a fűzőszem színe is adományozási év függvényében változhat.  A szalagsávon a mini immár műgyantás kivitelű. A doboz az előző típuséval megegyező, a csat itt is többfajta lehet. Ritkán fel-felbukkan reprezentatívabb kivitelű, „buborékos” mintájú dobozban, ezeket minden bizonnyal kiemelt személyek kaphatták.

1978-as típus

Az 1978-as típus érem- és csillagteste újra növekedést mutat az elődhöz képest. Visszatérnek a tűzzománc technológiához. A hátlapon megtartják az előző típusnál bemutatkozó szegecslyukfedő patentet.  A szalag kezdetben világos rózsaszín, idővel visszanyeri törvényben foglalt meggypiros színét. Megjelenik a feltűzőcsat, kezdetben kétszínű, arany-ezüst színű kombinált, később egyszínű arany, végül króm színben kerül felhelyezésre. A szalagban az 1980-as évek elejétől megjelenik az alumíniummerevítő. A kitüntetéstípus doboza kezdetben kellemes tapintású, bordó bőrutánzat borítású, ezeknek a dobozoknak a csatja nyelv alakot formáz, később a doboz borítása a kellemetlen, a korszakra jellemző ragacsos műbőr bevonatra változik, ezeknek a dobozoknak fejsze formájú a csatjuk. Mindkét dobozváltozat fészke azonos az előzőekével, a kitüntetés különleges formáját követi, és fehér plüssborítású.