Az 1953-as reform során alapíttatott, nem feltétlenül „élkitüntetésnek”, ám végül a szocialista rendszer emblematikus képviselőjévé vált a Munka Vörös Zászló Érdemrendje. Története során összesen 844-szer adományozták az elismerést, így számos típusa és változata ismert. Az alábbiakban összefoglaljuk őket.

1953-as típus

A kitüntetésrendszer 1953-as átalakításának egyik fő csapásiránya volt a polgári, illetve a katonai elismerések szétválasztása; ennek a jegyében született meg – erőteljesen szovjet ihletésre – a polgári személyek számára adományozható Munka Vörös Zászló Érdemrendje. Az első adományozásokra 1953. április 4-ével került sor, rögtön 16-an meg is kapták az elismerést. Az 1953-as a gyűjtői terminológia által csak „kékzománcosnak” hívott típus; a kitüntetés tűzzománc technológiával készült, szalagján a fűzőszem ezüstszínű és hatszög formájú. Vörös színű dobozának tetejét arany „Rákosi-címer” díszíti, a csat kör alakú, a dobozfészek vatta bevonatú, és a kitüntetés egyedi formáját követi.

1954-es típus

Az 1954-es „ráncfelvarrás” a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét sem kerülte el, az új kitüntetés kerek formájú, 36 mm átmérőjű aranyozott bronz babérkoszorú, amelyre tűzzománcozott vörös lobogót helyeztek, alul pedig az 1949-es államcímer látható. A kitüntetés szalaganyaga identikus az 1953-as típuséval, a fűzőszem pedig ezüst hatszög formájú, vagy barna karika. Érdekesség, hogy az 1954-es típushoz nem került rendszerbe új doboz, a kitüntetés egészen 1956 októberéig az 1953-as tokban foglalt helyet. Korabeli fényképek, illetve két előkerült szett alapján az is valószínűnek tűnik, hogy úgy az 1953-as, mint az 1954-es kitüntetést adományozták az 1953-as típusú Vörös Zászló Érdemrend számára rendszeresített „krokodilbőrös” tokban is.

1957-es típus

Az 1957-es típus a megmaradt 1954-es példányok átcímerezése révén keletkezett; a kitüntetés mindenben azonos Rákosi-kori elődjével, kivéve, hogy már az 1957-es államcímer („Kádár-címer”) ékesíti. A címert nem túl jó minőségű forrasztással rögzítették a koszorúhoz, mutatja ezt, hogy nem ritkák a „címervesztett” példányok. Az 1957-es típushoz az 1953-as tokhoz nagyon hasonlatos doboz készült, méretei ugyanakkor valamelyest eltérnek attól, a fészek is már a kör alakú éremtesthez lett szabva, illetve – értelemszerűen – Kádár-címer díszíti a fedelét.

1958-as típus

Az első „önálló Kádár-típus” az 1958-as, ennél az éremtest ugyan továbbra is az 1954-es és az 1957-es típuséra hajaz, ám a tűzzománcozott vörös lobogó mintázata jelentősen eltér azokétól. A szalag anyaga változatlan, a fűzőszem viszont bronz hatszög. Az 1958-as típust többféle dobozban is adományozták. 1962-ig a kitüntetés exkluzív kivitelű, barnás-bordós színű, körbefutó nyomott kerettel díszített, aranyszínű, bástya alakú csattal ellátott tokban foglalt helyet, illetve – vélhetően a kollektívák számára történő adományozásoknál – a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatának tokjában. 1962-től a doboz színe vörösre változott, mérete kisebb lett, és a csatot nyomógomb váltotta. Az egyéni adományozásokhoz szalagsáv járt, az első időszakban még miniatűr nélkül, később tűzzománcozott miniatűrrel. A kollektívák számára adományozott szettekben szalagsáv nem foglalt helyet. Az 1960-as évek végén némileg megújítják a kitüntetést, az éremtest egyrészt tömörebb lett, másrészt színe tükörfényesre vált. Módosul a szalag is, anyaga ugyan a régi, a fűzőszem viszont már alumínium karika. A szalagsávon zománcozott mini foglal helyet.

1970-es típus

A „műgyanta-forradalom” 1970-ben érte be a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. Az új típus műgyantás technológiával színezett lobogója világosabb tónusú, fényes-csillogó hatású. Maga az éremtest megegyezik az 1958-as típus késői példányaiéval, az első szériánál pedig a szalag is, majd 1975-től egy sprődebb anyagú, a hátulján aranyszínű feltűzőcsattal ellátott szalagot rendszeresítenek. A címer a kitüntetésen az első időszakban műgyantás és kékes árnyalatú, a későbbi példányokon viszont már zománcfestékkel színezett és szürkés árnyalatú. A szalagsávon ugyancsak műgyantás technológiával színezett miniatűr foglal helyet. 1975-ig az adományozások lapos kivitelű, vörös bőr borítású, nyomógombos vagy csatos dobozban történnek, majd 1975-ben bordó műbőr borítású tok kerül rendszerbe. Ennek csatja a korai adományozásoknál fejsze, a későiknél kagyló alakú.

1978-as típus

1978-tól a Munka Vörös Zászló Érdemrendje újra zománcos technológiával készül, az új típusú zománc ugyanakkor minőségben jócskán elmarad elődeitől. A lobogó felülete nem ritkán egyenetlen, rücskös. Az 1981 után gyártott példányoknál érezhetően vastagabb az éremtest, és a zászló is robosztusabbá válik, az érem kidolgozottsága viszont minőségben némileg elmarad az addigiaktól. A kitüntetések címere zománcfestékkel színezett. A szalag 1981-ig sprőd anyagú, aranyszínű feltűzőcsatos, utána viszont fényes textúrájú anyagból készül, a fűzőszeme arany- vagy krómszínű karika, alumínium lemez merevíti, a hátulján a feltűzőcsat pedig krómszínű. A kitüntetés kezdetben az előd kagylót formázó csattal ellátott dobozában foglal helyet, 1981-től viszont ez a magas elismerés sem „ússza meg” a bordó ragacsos műbőr bevonatú tokot. A mini az első adományozásoknál még műgyantás, majd ugyancsak rücskös felszínű zománcosra vált.