Hiánypótlásnak szánták, dedikáltan katonai kitüntetésnek, végül a fegyveres erők és rendvédelmi szervek általános elismerésévé vált a Haza Szolgálatáért Érdemérem (Emlékérem). 33 évig adományozták, óriási példányszámban, így rengeteg típusa és változata ismert. Cikkünkben ezeket igyekszünk bemutatni.

1956-os típus

A Haza Szolgálatáért Emlékérmet – a honvédelmi miniszter előterjesztésére – a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 3552/IX.6./1956. számú határozata alapított, a jogszabály az 1956. évi Honvédségi Közlöny 6. számában, 1956. szeptember 5-én jelent meg (a sajtó egyébként már 1956. augusztus 25-ével beszámolt az új kitüntetés megalapításáról, a minisztertanács augusztus 23-i ülésének többi határozatával egyetemben). A kitüntetés kifejezetten katonai érdemek elismerésére alapíttatott; miként a határozatszöveg is fogalmaz: „A Minisztertanács a honvédelmi szolgálat ellátásában elért eredmények elismeréséül »A Haza Szolgálatáért« Emlékérem alapítását határozza el … Az emlékérmet a honvédelmi miniszter adományozza a Magyar Néphadsereg kötelékében szolgálatot teljesítő személyek részére.” Mélyebb indokolás hiányában csak valószínűsíteni lehet, hogy a Haza Szolgálatáért Emlékérmet egyfajta hiánypótlásnak szánták, orvosolandó azt a helyzetet, hogy a hatályos kitüntetésrendszer nem rendelkezett kizárólag a katonaállomány számára adományozható elismeréssel.

A három (arany, ezüst, bronz) fokozattal rendelkező kitüntetés a jogszabályi leírás szerint „36 mm átmérőjű, felül nyitott babérkoszorú, melynek felső két ágát szalag köti össze. A szalag felirata »A Haza Szolgálatáért«. A babérkoszorú alsó két szárát nemzeti színű szalag köti át. A koszorún két keresztbe fektetett géppisztoly van, melyre zománcozott csapatzászló van erősítve. A csapatzászló közepére a Magyar Népköztársaság címere van felerősítve. Az emlékérem anyaga tombak, aranyozva, ezüstözve, illetve bronz színben. Az emlékérmet tartó szalag színei az első fokozatnál narancssárga, a második fokozatnál világoskék, a harmadik fokozatnál világoszöld. Mindhárom szalag közepén függőleges irányban nemzeti csík van.” A minisztertanácsi határozatot a honvédelmi miniszter 40. számú parancsa alkalmazta a Magyar Néphadsereg vonatkozásában. Ennek értelmében az alapszabályt a parancsnokoknak 1956. szeptember 15-ig kellett ismertetniük a személyi állomány előtt. A parancs részletesen szabályozta a fokozatok kérdését, e szerint „az emlékérem egyes fokozatai ugyanannak a személynek több ízben is adományozhatók. Az emlékérem magasabb fokozatának adományozása esetén az adományozott tulajdonosa marad az előzetesen kapott alacsonyabb fokozatnak is.”

A kitüntetés első adományozásaira – a korabeli sajtó beszámolója szerint – a fegyveres erők napja alkalmából, 1956. szeptember 29-ével került sor. Az adományozások számáról, a fokozatok közötti megoszlásról azonban sajnos nem maradt fent információ, sem a sajtóban, sem a Hadtörténeti Intézet és Múzeum levéltárában. Annál inkább tudható, hogy 1956. október 20-ával 163 fő részesült az elismerésben; 46-an az arany, 59-en az ezüst, 58-an pedig a bronz fokozatot kapták kézhez. A Népszabadság 1956. október 21-i számának beszámolója szerint a kitüntetést a Magyar Néphadsereg Központi Tiszti Házában, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, valamint Hazai Jenő vezérőrnagy, a honvédelmi miniszter helyettesének jelenlétében adták át, mégpedig az osztrák-magyar határon 1949-től felhúzott műszaki zár („vasfüggöny”) eltávolításának munkálataiban való részvételért. Még az is tudható, hogy a kitüntettek nevében „Popol Mihály őrmester mondott köszönetet”.

A vélhetően mindössze két alkalommal, a Magyar Néphadsereg összesen talán 2-3 száz katonájának adományozott 1956-os típusú Haza Szolgálatáért Emlékérem nem véletlenül számít tehát rendkívül ritkának. A típus elsődleges jellemzője a 8 mm magas, 7 mm széles 1949-es (Rákosi-) államcímer a zománcozott, a préselt éremtesthez szegeccsel rögzített csapatzászlón, a felső összekötő szalag sima felületű, tükörfelirat nélküli hátoldala, valamint hogy a két géppisztoly vége a hátoldalon ugyancsak sima felületű, nincs a csőszájféknek tükörrésze. Érdekesség, hogy a típust az Anyasági Érdemérem tokjában adományozták; vélhetően nem jutott idő saját doboz beszerzésére, legyártatására. Az 1956-os típus szalagja sötét tónusú, a fűzőszem fekete karika, a fűzőszembe vezetett felfüggesztés pedig bronzszínű kettős drót. A típust intenzíven hamisítják, ám – a gyűjtők szerencséjére – jellemzően gyenge minőségben. Jellemző például, hogy különféle olcsó jelvényekről szednek le Rákosi-címert, majd „operálnak fel” korai Kádár-kori Haza Szolgálatáért Emlékérem darabokra. De találkozni egészen nyilvánvaló hamisítványokkal is, például átcímerezett 1980-as évekbeli műgyantás darabokkal.

Ezen a ponton érdemes kitérni a „Kossuth-címerrel” ellátott darabokra, amelyek bár kétségtelenül léteznek, ám pontos hátterüket egyelőre nem sikerült rekonstruálni. A Kossuth-címert a NET 26. sz. határozata rendszeresítette 1956. november 12-ével, és az 1957. évi II. törvény törölte el 1957. május 23-ával. Elvileg tehát ebben a bő fél évben adományozhattak „Kossuth-címeres” Haza Szolgálatáért Emlékérmeket. A korabeli sajtóban ugyanakkor egyetlen említést sem sikerült találni, és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum levéltárában is mindössze egyetlen parancsot sikerült fellelni adományozásról ebből az időszakból. A honvédelmi miniszter – Révész Géza altábornagy – 17. sz., 1957. május 14-ével kelt parancsa értelmében Varga József honvéd „a Magyar Népköztársaság védelme érdekében kapott parancs végrehajtása közben Alsószölnök DNY területén aknatelepítés közben a katonai kötelmek végrehajtásával összefüggő baleset közben hősi halált halt … részére a »Haza Szolgálatáért Emlékérem« arany fokozatát adományozom”. Hogy maga a fizikális adományozás mikor és milyen címerrel ellátott kitüntetéssel történt, az persze kérdés, az viszont tény, hogy elvileg történhetett adományozás „Kossuth-címeres” éremmel, tehát a létező darabok nem feltétlenül kell, hogy prototípusok, kísérleti darabok, vagy éppen későbbi rekonstrukciók/reprodukciók/hamisítványok legyenek. Maguk a példányok egyébként mindenben identikusak a „Rákosi-címeres” kitüntetésekkel, leszámítva természetesen a címert.

1957-es típus

Minimális, ugyancsak kizárólag a címerrel összefüggésben álló változást hozott 1957 a kitüntetés történetében. Az 1957-es típus mindenben egyezik az 1956-ossal, kivéve hogy már a „Kádár-címer” ékesíti a zománcozott csapatzászlót. Minden bizonnyal az 1956-ban elkészített darabokat adományozták tovább, csak az új címerrel ellátva. Változatlan a szalag és a doboz is, utóbbi esetében – a címermatrica mellett – annyi módosítással, hogy a vattás betétbe külön kis fészket vágtak a műanyag szalagsávnak. Új szalagvariáció készült valószínűsíthetően 1958-tól; ezeknek a fűzőszeme bronz hatszög (ez a ringli a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem szalagjáról lehet elsősorban ismert).

Az 1957-es típus alá érdemes sorolni az 1960-as évek első felének Haza Szolgálatáért Emlékérmeit is, amelyek gyártástechnológiailag valamelyest különböznek a korai példányoktól. Ezeken a felső összekötő szalag hátoldalán jól olvasható az „A Haza Szolgálatáért” tükörfelirat, és a két géppisztoly végén is, ugyancsak a hátoldalon, kidolgozott a csőszájfék tükörrésze. A csapatzászló ugyanakkor továbbra is szegeccsel rögzül a préselt éremtesthez. Más a szalagjuk: világosabb tónusú, kevésbé sprőd, a fűzőszem pedig először fekete bakelit, majd fémszínű karika. Új tokot rendszeresítettek a kitüntetés számára: az Anyasági Érdemérem – átalakított – dobozát piros színű, kis méretű Kádár-címerrel nyomott, szövetbéléses betéttel ellátott tok váltotta, amelyben a kitüntetés mellett már gyárilag alakítottak ki fészket a műanyag szalagsáv számára is. Az utolsó sorozatokat az 1957-es típusból pedig már a jól ismert piros „egységdobozban” adományozták, elsősorban annak nagy méretű címerrel nyomott változatában.

Az 1964-es kitüntetésreform a Haza Szolgálatáért Emlékérmet sem hagyta érintetlenül. Bár szerkezeti átalakításra, mint a magasabb katonai elismerések, így a Vörös Zászló Érdemrend, a Vörös Csillag Érdemrend, a Kiváló Szolgálatért Érdemérem/Érdemrend, valamint a Szolgálati Érdemérem esetében, nem került sor, a kitüntetés nevét a kormány megváltoztatta. Miként arról a honvédelmi miniszter 1964. október 12-i keltezésű, 33. sz. parancsa beszámolt: „a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a Magyar Néphadsereg tábornokai, tisztjei, tiszthelyettesei, harcosai és polgári alkalmazottai részére – a harci és politikai kiképzés terén elért kiemelkedő eredményeik, teljesítményeik elismeréséül – a „Haza Szolgálatáért Emlékérem” (arany, ezüst, bronz fokozat) helyett a „Haza Szolgálatáért Érdemérem” (arany, ezüst, bronz fokozat) kitüntetést alapította”. A parancs rögzítette, hogy a kitüntetés adományozásával a honvédelmi miniszter által aláírt okirat és igazolvány jár, illetve hogy az egyes fokozatok ugyanannak a személynek „több ízben is adományozhatók”.

A névváltozás ugyanakkor még jó ideig nem hozott változást a kitüntetés fizikai megjelenésében, a Haza Szolgálatáért Érdemérem példányok még jó pár évig az 1957-es típus kategóriájába tartoztak.

1968-as típus

Valamikor 1968 körül ugyanakkor jelentősen megváltozott a Haza Szolgálatáért Érdemérem kinézete. Az 1968-as típus rendkívül jellegzetes; a kitüntetés hátlapja teljesen sima, nincs profilja, sem tükörfelirat, sem csőszájfék, sem semmi nem látszik rajta. Hogy esetleg új verőtövet állítottak üzembe, vagy a technológia változott meg, egyáltalán hogy a módosítás szándékolt volt-e, ez további kutatás tárgya, egy biztos, ezt a típust nagy számban gyártották, így a gyűjtők viszonylag könnyen hozzájuthatnak. Az 1968-as típust a nagy méretű nyomott címeres piros egységdobozban adományozták. Szalagja identikus volt a késői 1957-es típuséval.

1969-es típus

Nem volt hosszú életű az 1968-as típus, 1969-től már meg is jelent az új típus, amely, kinézetét, jellemzőit tekintve visszatért a késői 1957-es típushoz. A fő különbség a csapatzászló rögzítésének módja: a korábbi szegecses helyett stiftes. Az 1969-es típus, kisebb-nagyobb változtatásokkal, kitartott egészen 1989-ig, így az egyik legnagyobb példányszámban adományozott kitüntetésünk. A típusnak több változata is létezik, így valamikor 1971 környékén kiadnak egy olyan sorozatot, amelynél a felső összekötő szalag hátoldala – mint az 1956-os, illetve a korai 1957-es típusnál – sima felületű, tükörfelirat nélküli, illetve a csapatzászló színezési technológiája is változik, egyébként viszonylag későn, csak valamikor 1980 környékén, zománcosról műgyantásra (a műgyantásból is ismertek változatok, az 1980-as évek első felében még viszonylag jó a színezés minősége, ám az 1980-as évek végére „folyóssá” válik). A szalag az 1970-es évek végéig változatlan, utána viszont ennél a kitüntetésnél is rendszerbe kerül az alumínium pálcika felfüggesztés, illetve a mindenféle színű (bronz, ezüst, fekete, fehér, barna) fűzőszem. 1977-ig a kitüntetést a fa anyagú, utána a műanyag piros egységtokban adják.

Röviden a címerekről

Varga Ottó készített tanulmányt a Haza Szolgálatáért Emlékérem Rákosi-, Kossuth-, valamint korai Kádár-címeres típusáról, azzal az elsődleges céllal, hogy a hamisítványok felismerését elősegítse. A Kituntetesek.hu rendelkezésére bocsátott tanulmány szerint:

  • az 1956-os típuson a címer magassága a vörös csillag felső ágcsúcsától a szalag aljáig 8 mm, szélessége 7 mm, a Kossuth-címeres példányokon a címer magassága a pajzs felső részétől az aljáig 8 mm, szélessége 8 mm, a korai 1957-es típuson pedig a címer magassága a vörös csillag felső ágcsúcsától a szalag aljáig 8 mm, szélessége 7 mm.
  • Az 1956-os típuson, a Kossuth-címeresen, valamint a korai Kádár-címereseken a felső összekötő szalag hátoldalán nincs a feliratnak tükörrésze, az sima felületű. Miként a géppisztoly végén a csőszájféknek sincs tükörrésze. Jellemző még, hogy a felső összekötő szalag hátoldalán az alsó részen minimális a perem, vagy egyáltalán nincs.
  • Eltér a csapatzászló rögzítése is. A korai példányoknál a kerek furatban szegecses a rögzítés, míg a későbbi Kádár-darabokon a rögzítés stiftes, nincs a vége szétnyomva, nem üreges.