Mács Zoltán, az Ózdi Kohászati Üzemek vasszerkezeti lakatos csoportvezetője hivatalosan 1983. június 4-ével részesült a Szocialista Munka Hőse kitüntető címben. Mács Zoltán elismerése – saját kimagasló munkateljesítménye mellett – a szocialistabrigád-mozgalmat a gazdaságszervezés egyik fókuszpontjába állító, 1972-től megvalósított kádári gazdaságpolitikának, pontosabban az annak alárendelt kitüntetési gyakorlatnak volt köszönhető.

Az 1968-as reformkísérlet, az új gazdasági mechanizmus 1972-es bukásával újra előtérbe kerültek a gazdaságszervezés kollektív formái, így az 1950-es években szovjet mintára hazánkban is meghonosított, ám az 1960-as évek közepétől háttérbe szorított szocialista brigádok rendszere. A fókuszváltás a kitüntetésrendszerben is tükröződött. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1972. évi 11. számú, 1972. június 3-ával közzétett törvényerejű rendelete például módosította a Munka Vörös Zászló Érdemrendjének adományozási feltételeit, mégpedig úgy, hogy az elismerést „vállalatok, intézmények és más szervek” mellett „szocialista brigádok, munkacsoportok” részére is adományozhatóvá tette. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 1.047/1972. számú, 1972. december 27-ével közzétett határozata pedig ezt a kollektív adományozások teljes rendszerére kiterjesztette.

De látszott a hangsúlyeltolódás egyes elismerések konkrét adományozásaiban is. A Munka Vörös Zászló Érdemrendje mellett elsősorban a Szocialista Munka Hőse kitüntető címek odaítélésében tükröztették a döntéshozók a megváltozott prioritásokat. A magas elismerésben 1972-ben részesült öt személy közül négyen – Ragó Ferenc, a Csepeli Szerszámgépgyár szerszámedzője, Simkó István, az Ózdi Kohászati Üzemek Finomhengermű Gyáregység előhengerésze, Soltész István, a Borsodi Szénbányák Mákvölgyi Bányaüzeme alberttelepi aknájának vájára, valamint Végh Lajosné, a Pápai Textilgyár felvetőnője – „a Szocialista Brigádvezetők IV. Országos Tanácskozása alkalmából, a szocialistabrigád-mozgalomban kifejtett brigádvezetői tevékenységük elismeréséül” részesültek a kitüntető címben, mégpedig 1972. május 30-ával. (Az ötödik személy Kádár János volt, aki 60. születésnapja alkalmából részesült a kitüntető címben.)

Hasonló indokolás alapján ítélték oda a döntéshozók a Szocialista Munka Hőse kitüntető címet 1977-ben is. Makádi József szerelő-lakatos csoportvezető, a Ganz Mávag Víz- és Kompresszor Gyáregység „Rakéta” szocialistabrigád-vezetője, Nagy Károly csapatvezető vájár, a Recsk II. Légakna „Nógrádi Sándor” szocialistabrigád-vezetője, Tagliber Ferencné üvegipari munkás, az Üvegipari Művek Salgótarjáni Öblösüveggyár „Furák Teréz” szocialistabrigád-vezetője, valamint Végh Jánosné konzervipari szakmunkás, a Nagykőrösi Konzervgyár „Petőfi” szocialistabrigád-vezetője az 1977. április 16-17-én megtartott Szocialista Brigádvezetők V. Országos Tanácskozása alkalmából részesültek a kitüntető címben.

Öt évvel később, 1983. június 4-ével pedig „a szocialistabrigád-mozgalom fennállásának 25. évfordulója alkalmából, a szocialistabrigád-mozgalomban kifejtett eredményes munkájuk elismeréseként” ítélték oda a Szocialista Munka Hőse címeket Angyal Istvánnak, a Mátraaljai Szénbányák kotrógép-rakodómesterének, Benda Borbálának, a Kecskeméti Konzervgyár betanított munkásának, Frezik lstvánnénak, a dombóvári Alkotmány Tsz sertéstenyésztő szakmunkásának, Kiss Barnának, a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat vasbetonszerelő brigádvezetőjének, valamint Mács Zoltánnak, az Ózdi Kohászait Üzemek vasszerkezeti lakatos csoportvezetőjének.

Érdemes ránézni egy-egy konkrét életútra is, annak érdekében, hogy értsük, milyen megfontolások motiválhatták a döntéshozókat a kitüntetettek kiválasztásában. Mács Zoltán 19XX-ben született, a csehszlovákiai Harmacon, a háború után, 18 éves korában jött át Magyarországra. Kazánkovácsnak tanult az Ózdi Kohászati Üzemeknél, és itt is helyezkedett el. 1959-ben szocialista munkabrigád címet nyert el a nehéz vasszerkezeti műhely általa vezetett öttagú karbantartó csapata, a hivatalosan a Petőfi névre hallgató, de mindenki által csak „Mács-brigádként” emlegetett kollektíva. A következő években sorra nyerték a különböző címeket, helyi és országos szinten is. 1969-ben már kilencszeres szocialista brigád voltak. 1970-ben aranykoszorús szocialista brigád lettek, illetve ugyanabban az évben a vállalat kiváló brigádja címet is ők nyerték el. Ekkor már 13 fő alkotta a „Mács-brigádot”. Mács Zoltán kimagasló munkateljesítményét 1971. április 29-ével a Munka Érdemrend bronz fokozatával honorálta az állam. A következő években számos Kiváló Dolgozó kitüntetést, 1980-ban az Ózdi Kohászati Üzemek Alkotói Nívódíjának II. fokozatát vehette kézhez a fáradhatatlan brigádvezető. A Szocialista Brigádvezetők VI. Országos Tanácskozására az Ózdi Kohászati Üzemek – harmadmagával – őt delegálta, itt érte a megtiszteltetés, hogy átvehette az akkori legmagasabb polgári elismerést, a Szocialista Munka Hőse címet. Nem sokkal a rendszerváltás előtt ment nyugdíjba, 2010-ben hunyt el.

Mács Zoltán falerisztikai anyaga szépen megmaradt, és hűen tükrözi életútját. A Szocialista Munka Hőse kitüntető cím jelvénye az 1982-es típusváltozat, 14 karátos aranyfémjellel, „H” minősítőjellel, „PV” névjellel, a kalapács-búzakalász ékítmény forrasztva lett a csillagra felerősítve, a tombak szalagszerkezet teli fémalap. A darab érdekessége, hogy a szalagszövet fordított állású (a trikolór fordított), ami vélhetően annak a következménye, hogy a varrás elengedhetett, a szövet leeshetett a fémalapról, és aztán fordítva lett visszavarrva (a házi varrásra utal a számos piroscérnás öltés a szalagszövet két oldalán). Ugyancsak az anyag része Mács Zoltán 1971-es bronz fokozatú Munka Érdemrendje, egy „A Vállalati Kiváló Brigádja” jelvény, valamint egy „Borsod A.-Z. Megye – A Közösségért” emlékjelvény. A papíranyagot a Szocialista Munka Hőse kitüntető cím 1983. május 27-i keltezésű adományozó okirata, az ünnepélyes parlamenti átadóra szóló meghívó, gratulációk, egy átadási és egy viselési protokollfénykép, valamint két korabeli újságcikk-kivágás alkotja.