Munka Vörös Zászló Érdemrendje

Az 1953-as reform során alapíttatott, nem feltétlenül „élkitüntetésnek”, ám végül a szocialista rendszer emblematikus képviselőjévé vált a Munka Vörös Zászló Érdemrendje. Története során összesen 844-szer adományozták az elismerést, így számos típusa és változata ismert. Az alábbiakban összefoglaljuk őket.

1953-as típus

A kitüntetésrendszer 1953-as átalakításának egyik fő csapásiránya volt a polgári, illetve a katonai elismerések szétválasztása; ennek a jegyében született meg – erőteljesen szovjet ihletésre – a polgári személyek számára adományozható Munka Vörös Zászló Érdemrendje. Az első adományozásokra 1953. április 4-ével került sor, rögtön 16-an meg is kapták az elismerést. Az 1953-as a gyűjtői terminológia által csak „kékzománcosnak” hívott típus; a kitüntetés tűzzománc technológiával készült, szalagján a fűző-szem ezüstszínű és hatszög formájú. Vörös színű dobozának tetejét arany „Rákosi-címer” díszíti, a csat kör alakú, a dobozfészek vatta bevonatú, és a kitüntetés egyedi formáját követi.

1954-es típus

Az 1954-es „ráncfelvarrás” a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét sem kerülte el, az új kitüntetés kerekformájú, 36 mm átmérőjű aranyozott bronz babérkoszorú, amelyre tűzzománcozott vörös lobogót helyeztek, alul pedig az 1949-es államcímer látható. A kitüntetés szalaganyaga identikus az 1953-as típuséval, a fűzőszem pedig ezüst hatszög formájú, vagy barna karika. Érdekesség, hogy az 1954-es típushoz nem került rendszerbe új doboz, a kitüntetés egészen 1956 októberéig az 1953-as tokban foglalt helyet. Korabeli fényképek, illetve két előkerült szett alapján az is valószínűnek tűnik, hogy úgy az 1953-as, mint az 1954-es kitüntetést adományozták az 1953-as típusú Vörös Zászló Érdemrend számára rendszeresített „krokodilbőrös” tokban is.

1957-es típus

Az 1957-es típus a megmaradt 1954-es példányok átcímerezése révén keletkezett; a kitüntetés mindenben azonos Rákosi-kori elődjével, kivéve, hogy már az 1957-es állam-címer („Kádár-címer”) ékesíti. A címert nem túl jó minőségű forrasztással rögzítették a koszorúhoz, mutatja ezt, hogy nem ritkák a „címervesztett” példányok. Az 1957-es típushoz az 1953-as tokhoz nagyon hasonlatos doboz készült, méretei ugyanakkor valamelyest eltérnek attól, a fészek is már a kör alakú éremtesthez lett szabva, illetve – értelemszerűen – Kádár-címer díszíti a fedelét.

1958-as típus

Az első „önálló Kádár-típus” az 1958-as, ennél az éremtest ugyan továbbra is az 1954-es és az 1957-es típuséra hajaz, ám a tűzzománcozott vörös lobogó mintázata jelentősen eltér azokétól. A szalag anyaga változatlan, a fűzőszem viszont bronz hatszög. Az 1958-as típust többféle dobozban is adományozták. 1962-ig a kitüntetés exkluzív kivitelű, barnás-bordós színű, körbefutó nyomott kerettel díszített, aranyszínű, bástya alakú csattal ellátott tokban foglalt helyet, illetve – vélhetően a kollektívák számára történő adományozásoknál – a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatának tokjában. 1962-től a doboz színe vörösre változott, mérete kisebb lett, és a csatot nyomógomb váltotta. Az egyéni adományozásokhoz szalagsáv járt, az első időszakban még miniatűr nélkül, később tűzzománcozott miniatűrrel. A kollektívák számára adományozott szettekben szalagsáv nem foglalt helyet. Az 1960-as évek végén némileg megújítják a kitüntetést, az éremtest egyrészt tömörebb lett, másrészt színe tükörfényesre vált. Módosul a szalag is, anyaga ugyan a régi, a fűzőszem viszont már alumínium karika. A szalagsávon zománcozott mini foglal helyet.

1970-es típus

A „műgyanta-forradalom” 1970-ben érte be a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. Az új típus műgyantás technológiával színezett lobogója világosabb tónusú, fényes-csillogó hatású. Maga az éremtest megegyezik az 1958-as típus késői példányaiéval, az első szériánál pedig a szalag is, majd 1975-től egy sprődebb anyagú, a hátulján aranyszínű fel-tűzőcsattal ellátott szalagot rendszeresítenek. A címer a kitüntetésen az első időszakban műgyantás és kékes árnyalatú, a későbbi példányokon viszont már zománcfestékkel színezett és szürkés árnyalatú. A szalagsávon ugyancsak műgyantás technológiával színezett miniatűr foglal helyet. 1975-ig az adományozások lapos kivitelű, vörös bőr borítású, nyomógombos vagy csatos dobozban történnek, majd 1975-ben bordó műbőr borítású tok kerül rendszerbe. Ennek csatja a korai adományozásoknál fejsze, a későik-nél kagyló alakú.

1978-as típus

1978-tól a Munka Vörös Zászló Érdemrendje újra zománcos technológiával készül, az új típusú zománc ugyanakkor minőségben jócskán elmarad elődeitől. A lobogó felülete nem ritkán egyenetlen, rücskös. Az 1981 után gyártott példányoknál érezhetően vastagabb az éremtest, és a zászló is robosztusabbá válik, az érem kidolgozottsága viszont minőségben némileg elmarad az addigiaktól. A kitüntetések címer zománcfestékkel színezett. A szalag 1981-ig sprőd anyagú, aranyszínű feltűzőcsatos, utána viszont fényes textúrájú anyagból készül, a fűzőszeme arany- vagy krómszínű karika, alumínium lemez merevíti, a hátulján a feltűzőcsat pedig krómszínű. A kitüntetés kezdetben az előd kagylót formázó csattal ellátott dobozában foglal helyet, 1981-től viszont ez a magas elismerés sem „ússza meg” a bordó ragacsos műbőr bevonatú tokot. A mini az első adományozásoknál még műgyantás, majd ugyancsak rücskös felszínű zománcosra vált.


Magyar Népköztársaság Zászlórendje

A Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetéscsaládot az 1956. évi 17. számú tvr. alapította. Az 1953-ban megszüntetett ötfokozatú Magyar Népköztársasági Érdemrend kitüntetéscsalád utáni űrt volt hivatott betölteni protokollkitüntetésként. A kitüntetés adományozása több alapszabály-módosítást, átstrukturálást, illetve átnevezést követően 1991-ben szűnt meg. A kitüntetés 34 éves története során több típus és változat keletkezett, ezeket kívánjuk az alábbiakban bemutatni.

1957-es típus

Az 1956. évi 17. számú tvr. 5+1 adományozható fokozattal alapította a kitüntetéscsaládot. Az I. (rubinokkal ékesített), II., III. és IV. fokozatok szalag nélküli csillag formátumúak, míg az V. fokozat szalagos kitüntetés. Emellett alkalmilag adományozható volt a gyémántokkal ékesített I. fokozat is, ezt elsősorban külföldi államfők, valamint nagy tekintélyű protokollvendégek kapták. Érdekességként megjegyzendő, hogy a kitüntetés első adományozásaira csak 1957-ben került sor. A két első fokozat ekkor szigorúan diplomáciai jellegű volt, kizárólag külföldiek számára adományozták. A II.-V. fokozatok pedig, mivel semmilyen pártállami jelképet nem hordoztak magukon, alkalmassá váltak egyházi személyek kitüntetésére, így az egyházzal való megbékélés jegyében ez időben nagyszámú adományozások történtek az ún. „békepapok” számára.

Az első típus éremteste gyártójelzett ezüst. A zászló tűzzománc (ez a kitüntetés története során mindvégig változatlan marad). A kitüntetés hátlapján a zászlórögzítésre szolgáló anya gömbölyű formájú. A két I. fokozat koszorúin elhelyezett drágakövek ekkor még meglehetősen kisméretűek, az őket befogó kehely mérete is kicsi, emiatt a gyűjtői társadalom ezeket a korai példányokat „kiskelyhesként” is szokta emlegetni. A II. és III. fokozat koszorúja viszont jelentősen nagyobb méretű, mint a későbbi példányoké. A IV. fokozat paramétereiben egyezik a III. fokozattal, ám itt a babérkoszú levelei zöld zománcot kaptak. Az V. fokozat nemzeti trikolóros szalagon függ, ezeknek a szalagoknak a felfűző szeme réz hatszög. A kitüntetéshez gyakran járt a kitüntetést kicsinyített formában mintázó frakkláncminiatűr. A kitüntetések ez időben kagyló formájú csattal ellátott, bordó bőrborítású reprezentatív dobozban foglaltak helyet.

1964-es típus

Az 1963. évi 35. tvr. megszüntette a IV. és V. fokozatot. Ezzel párhuzamosan, 1964-től az éremtestet már nem fémjelzett ezüstből, hanem tombakból verték. Az új kitüntetések emellett formailag is változtak. A két I. fokozatnál az előző típushoz képest a drágakövek és a befogó kehely mérete jelentősen nőtt; nem véletlenül nevezi ezt a típust a gyűjtői szaknyelv „nagykelyhesnek”. A II. és a III. fokozatoknál pedig csökkent a koszorúméret, így azok már nem körbeölelik a zászlót, hanem kissé alá futnak. Mindegyik fokozatnál módosult a hátlapon a rögzítő anya, kúpos formájúvá vált. Az adományozásoknál továbbra is frakkláncminiatűr egészítette ki a szettet. A kitüntetések kezdetben az előd dobozában kerültek adományozásra, ám rövidesen egy új, piros bőr borítású, belül emelvényes, illetve vörös plüssborítású fészekkel ellátott dobozcsalád állt rendszerbe. A dobozok többféle csattal készültek. Ezt a családot 1975-ben váltotta fel a bordó műbőr borítású doboztípus, amelynek már bordó bársonybélése, illetve piramis formájú csatja volt. Ezzel egy időben jelent meg az arany feltűzőtűvel ellátott, nemzeti trikolór színű szalagsáv, amelyen a kitüntetés miniatűr mása kapott helyet.

1976-os típus

A következő állomás a kitüntetés történetében az 1976-os évhez köthető. Az 1976. évi 3. tvr. a kitüntetéscsalád megreformálásáról rendelkezik. A fokozatok eltűnnek, a 3+1 fokozatú kitüntetéscsaládot négy önálló kitüntetés váltja fel. Ezek a Magyar Népköztársaság Gyémántokkal Ékesített Zászlórendje, a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje, a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje, valamint a Magyar Népköztársaság Zászlórendje. Említést érdemlő formai változáson kizárólag a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje esett át, amely – mint a neve is mutatja – az előd aranyszínű koszorújához képest zöld zománcleveleket kapott. A kitüntetésekhez miniatűrrel ellátott nemzeti trikolór színű szalagsáv járt, amely kezdetben arany-, később krómszínű feltűzőcsattal volt ellátva.

A kitüntetések kezdetben az előd dobozát öröklik, majd rövidesen egy durvább tapintású, bordó műbőr bevonatú, belül emelvényes és vörös plüssborítású dísztok áll rendszerbe, amely fejszét, illetve kagylót mintázó csattal van ellátva. A Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje és a Magyar Népköztársaság Zászlórendje idővel megkapja a ragacsos bordó műbőr borítású, fejsze formájú csattal ellátott tokot, végül az 1980-as évek végén a doboz bélése fehérre vált, illetve a tokok ragacsos borítása is újra kellemesebb textúrájú bordó műbőr borítású lesz.

A rendszerváltást a kitüntetés túléli, neve Magyar Köztársaság Zászlórendjére módosul, ám 1991-ben végül megszüntetik.


Magyar Népköztársaság Érdemrendje

Az 1949 októberében létrehozott szocialista kitüntetésrendszer 1953-ban jelentős átalakításon ment keresztül. Az új kitüntetésrendszer egyik új csúcselismerése a Magyar Népköztársaság Érdemrendje lett. A magas elismerést 1989-ig, azaz 36 éven át adományozták, összesen 140-szer, így több típusa is ismert. Az alábbiakban bemutatjuk őket.

1953-as típus

Az 1953-as típust az 1953. évi 5. számú NET-határozat alapította. Érdekessége, hogy elsősorban jogi értelemben új kitüntetés csak, hiszen az éremtest nem más, mint a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata, amelyet az új, vörös és trikolór sávval ékesített fehér színű szalagra függesztettek. Az éremtest tombak anyagú, a csillag tűzzománc technológiával készült, a címer vésett kivitelű, a hátlapon pedig vert „1949” dátum olvasható. Az 1953-as adományozások még a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatának keskeny dobozában történtek, 1954-től viszont az elismerés átkerült egy új, bordó színű, széles tokba. A szett része volt még a miniatűr nélküli, a szalag színét és mintázatát követő szalagsáv.

Az 1953-as típus eredetileg nem így nézett volna ki, az alapító határozatnak az MTI által 1953. március 21-i keltezéssel leközölt, domború címeres bemutatópéldány felel meg. A megoldás kézenfekvőnek tűnik, és a költségtakarékossággal állhat összefüggésben. A Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatából akkora fel nem használt készlet állhatott ugyanis rendelkezésre, hogy a jogszabályban lefektetett új éremtest tömeges elkészítését feleslegesnek ítélték meg. Köz- és magángyűjteményben is számos autentikus szett található, igazolva az évszámos hátlapos darabokat. A kitüntetés külalakját megváltoztató 1954. évi 4. számú NET-határozat, amely vésettre módosította a címert, pedig csupán korrigálta a jogszabály és a valóság közötti eltérést.

1958-as típus

A kitüntetéshez az 1956-os forradalmat követően nyúltak hozzá először, összhangban a Magyar Népköztársaság államcímerének módosításával. Ám új kitüntetés ekkor sem készült, továbbra is az 1949-es Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát használták fel, csak cserélt címerrel. Az 1958-as típus alapját adó tombak éremtest, illetve a tűzzománc technológiájú csillag azonos a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatáéval, az előlapon helyet foglaló, ugyancsak tűzzománc technológiájú, domború 1957-es államcímer pedig, a hátlapon jól látható módon, átmenő szegeccsel lett rögzítve a testhez. A fehér szalag azonos az 1953-as típuséval: puha kivitelű, fűzőszeme pedig világosbarna színű.

A kitüntetés új tokja exkluzív kivitelű, barnás-bordós színű, fedelét körbefutó nyomott keret díszíti, belül pedig selyemhatású téglavörös szövet borítja. Csatja kagyló formájú. Az 1958-es típust adományozták Kádár Jánosnak (neki a Szocialista Munka Hősével együtt), Kodály Zoltánnak, Münnich Ferencnek, valamint Rónai Sándornak. Érdekesség, hogy Kádár János az elismerést a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatának dobozában kapta meg.

1965-ös típus

Az első valóban új, már nem az 1949-es Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatának éremtestére épülő Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetést 1962 után kezdte el gyártani a pénzverő. A kitüntetés tombak éremtestének gyártási alapsémája megegyezik az 1949-es Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatáéval, a hátlap ugyanakkor már nem tartalmazza az „1949” feliratot. A csillag tűzzománc technológiájú, a vésett kivitelű címert pedig forrasztással rögzítették a bázist adó éremtesthez. A szalag már keményebb szövetből készült, fűzőszeme pedig fémszínű, alumínium anyagú. A típust ugyanabban az exkluzív kivitelű dobozban adományozták, mint az 1958-as típust.

A típust a szocialista korszak kitüntetésrendszerét harmadjára újraszabályozó, a NET által kiadott 1963. évi 35. számú törvényerejű rendelet, 1964. évi 23. számú törvényerejű rendelet, valamint 1964. évi 21. számú határozat fizikai formájában érintetlenül hagyta. A jogszabálycsomag ugyanakkor „szétválasztotta” a Szocialista Munka Hőse kitüntető címet és a Magyar Népköztársaság Érdemrendjét, lehetővé téve előbbi önálló kitüntetésként való adományozását is. Megszűnt a kitüntetésnek vállalatok, hivatalok, intézmények részére történő adományozhatósága, a fegyveres testületek intézményei és tanintézetei számára viszont változatlanul adományozható maradt. Érdekesség, hogy a típust 1965-ben és 1970-ben is jelentős számban adományozták a Magyarország felszabadításában aktívan közreműködő szovjet, román, bolgár, valamint jugoszláv tábornokoknak.

1977-es típus

A Magyar Népköztársaság Érdemrendje 1977-es típusának a külalakja megegyezik az 1965-ösével, ám a vörös csillag és a címer műgyantás kivitelű. A szalag változatlan, az 1965-ös típuséhoz hasonlóan már keményebb szövetből készült, fűzőszeme pedig fémszínű, alumínium anyagú. A szalagsávon miniatűr foglal helyet, amely ugyanakkor, szemben a zománcos kitüntetést tartalmazó szettek miniatűrjével, ugyancsak műgyantás, a címer pedig nem vésett kivitelű. A szett „fejsze” formájú csattal ellátott doboza vörös nejlon bársony bélésű, az éremtestfészek pedig kör alakú. Ennek a kitüntetéstípusnak az adományozásával kapcsolatban kevés információ áll rendelkezésre. Tudható, hogy a Magyar Népköztársaság Érdemrendjét 1977-ben és 1978-ban ötször adományozták (Aczél György, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Nemes Dezső), ám hogy ebből mennyi volt az 1977-es változat, ennek kiderítése további kutatómunkát igényel.

1978-as típus

A Magyar Népköztársaság Érdemrendjének utolsó típusa, az úgynevezett „prizmás” 1978-ban jelent meg. Az éremtest a korábbiakhoz képest jelentősen vastagabb, robosztusabb, az ötágú, zománcozott vörös csillag teste is markánsabb, illetve anyagában csíkozott mintázatú, és aranyszínű keret veszi körbe. A zománcos kivitelű, vésett címer átmenő csavarral rögzül, amelyet egy anya fixál a hátlapon. Az éremtest anyaga – az addigi tombakkal szemben – jelzett ezüst. A szalag, anyagát és befűzőszemét tekintve, identikus az 1965-ös és az 1977-es típuséval, ugyanakkor belső merevítő ad neki egyenletes esést, a hátulján pedig réz feltűző van. A szalagsávon helyet foglaló miniatűr utánozza az új típusú csillag különleges tagolt kialakítását. A kitüntetés és a miniatűrös szalagsáv bordó műbőrrel bevont, exkluzív hatású, kagyló alakú záró csattal ellátott dobozban kapott helyet. A doboz belseje vörös nejlon bársony bélésű, a fészek pedig követi a kitüntetés éremtestének egyedi formáját.

„Szűk koszorús” típus

„Szűk koszorúsnak” a gyűjtői terminológia azokat a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetéseket hívja, amelyek „Rákosi-címeresek”, jellemzően zománcosak (de ismertek műgyantás példányok is), évszám nélküliek, és amelyeknek a vésett címerét az 1949-es Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatáénál keskenyebb búzakoszorú övezi. Tekintettel arra, hogy a kitüntetés éremteste és zománcozása az 1965-ös típuséval identikus, és szalagjuk is azonos, vélhetően pótlásokról van szó, amelyeket sérülés, a kitüntetés elvesztése esetére készített a pénzverde. Nagy valószínűséggel eredetileg a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata, illetve a magasabb fokozatok kisdíszítményei pótlására, amihez, fehér szalaggal, egy idő után a Magyar Népköztársaság Érdemrendje is csatlakozott.


Szocialista Munka Hőse

Az 1953-ban alapított Szocialista Munka Hőse úgy a Rákosi-, mint a Kádár-rendszernek a csúcskitüntetése volt. Összesen 107 személy kapta meg az elismerést, közülük Kádár János háromszor. A kitüntetést 36 évig adományozták, így számos típusa és változata ismert. Az alábbiakban ezeket igyekszünk bemutatni.

1953-as típus

A Szocialista Munka Hőse elismerést (elismerő címet) az 1953. évi V. törvény alapította, jelvényét (a kitüntetést) pedig az 1953. évi 5. számú NET-határozat definiálta. E szerint a „Szocialista Munka Hőse kitüntető cím jelvénye 30 mm átmérőjű aranyozott fémből készült ötágú csillag, melynek közepén keresztben fekvő búzakalász és kalapács domborodik. A jelvény aranyszínű fémkeretbe foglalt téglalap alakú 13 mm széles és 20 mm hosszú meggyvörös színű szalagon viselendő”. A visszafogott kinézetű, tombak anyagú kitüntetés – az első 11 adományozásnál biztosan – egy kifejezetten jellegtelen, vörös borítású, „U” alakú drótcsattal ellátott fadobozban foglalt helyet, amelynek fedelét, szemben a korszak tokjaival, nem díszítette az 1949-es államcímer. Az elismerést három alkalommal (1953. október 24., 1954. január 30., 1954. március 8.) összesen 20 személynek adományozták. Az elismerés odaítélése automatikusan magával vonta a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetés adományozását is. 1953. október 24-ével 11-en részesültek az elismerésben (Bihari Andorról és Mausz Péterről a korabeli filmhíradó is beszámolt). Az “első körös” kitüntetés jellemzője, hogy a szalag hátulján a feltűzőtűt – viszonylag slendrián módon – rávarrták a szalagszövetre, emiatt az előkerülő példányok jellemzően tű nélküliek. A további 9 adományozásnál viszont már egy “javított kiadást” kaptak kézhez az adományozottak, ezeknél a kitüntetéseknél a feltűzőtűt hozzáforrasztották a szalag fémvázához. Hogy ezt a kilencet milyen tokban adományozták, arról – egyelőre – nem áll rendelkezésre információ.

1954-es típus

Az 1953-as struktúrát átfazonírozó 1954. évi 4. számú NET-határozat a Szocialista Munka Hősét sem hagyta érintetlenül. Miként a jogszabályszöveg fogalmaz: „a Szocialista Munka Hőse kitüntető cím jelvényének ötágú csillaga prizmás, szalagjának közepét pedig függőleges irányban 4 mm széles nemzeti- színű szalag osztja ketté”. Az új kitüntetést már egyértelműen az új tokban adományozták: az immáron címerrel nyomott, nyelvcsatos doboz elődjénél számottevően reprezentatívabb kinézetű volt. Az 1954-es típust összesen 47-szer adományozták (Csányi Mihályról külön tudósítás is készült) 1954 és 1956 között. Már jócskán a forradalom után, 1962-ben ugyan, de vélhetően még az 1954-es típust adományozta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kádár Jánosnak. Az 1954-es típusnak több változata is ismert, a koraiak szalagja élénkebb, a későieké fakóbb színű, és a szalag közepén a trikolórsáv csíkozása is eltér (lsd. Mandics István szettje), illetve ismert hibrid példány is, amelynél az éremtest az 1953-as típus, viszont a szalag már az 1954-es.

1965-ös típus

A szocialista kitüntetésrendszer 1964-es átfogó átalakítása érintette a Szocialista Munka Hősét is. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1964. október 9-i ülésén Kiss Károly titkár vetette fel, hogy a magas elismerést a továbbiakban aranyból kellene készíteni, mivel aktuális formájában a kitüntetés „silány”. Kiss ugyanakkor rögtön hangsúlyozta javaslatában, hogy mivel az általa bekért pénzverdei kalkuláció szerint az addigi 38 forintos darabonkénti előállítási költséggel szemben az arany anyagú változat 2300 forintba kerülne, ezért az új kitüntetés csak előremenően legyen adományozható. Mint fogalmazott: „ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt nyolc évben egy személy kapta meg Magyarországon a kitüntetést, s 1956 előtt 68 személy (ez tévedés, 67 személy részesült az elismerésben – a szerk.), a javaslatom az, hogy visszamenőleg ne kerüljön kicserélésre. Ez 158 ezer forintba kerülne”. Kiss javaslatát egyhangúlag elfogadta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa.

Ennek megfelelően az egyébként minden egyéb tekintetben az 1954-es típusra hasonlító 1965-ös típus már 14 karátos aranyból készült. Az éremtestet – a fülén – három beütővel látták el: a nemesfém-hitelesítő „B” hivataljegyével, „PV” névjellel, valamint az 1937-es törvénynek megfelelő (az új fémjeltörvény csak 1966. január 1-jével vált hatályossá) farkasfejes aranyfémjellel. A szalagváz viszont tombak.

Az 1965-ös típust Martin János vasöntő és Nagy Dezső vájár kapták meg először, mégpedig 1965. március 21-ével, majd még Münnich Ferenc, 80-ik születésnapja alkalmából, 1966. november 16-ával, valamint Dobi István, munkássága elismeréséül, 1967. április 19-ével. Érdekesség, hogy az 1965-ös típust adományozták Czender Józsefnének is. A Signum Laudis fórumon bemutatott példány érdekessége, hogy tíz évvel a gyártását követően, két későbbi sorozat után, 1975-ben adományozták ki. A valószínű magyarázat, hogy 1975-ben elfogyott az előre legyártott széria, és az egy bent maradt 1965-ös példányt “vetettek be”.

Az 1965-ös típusnak léztezik „ÁP” gyárjellel ellátott, tombak anyagú változata is. Ezek cserecélokat szolgáltak, mégpedig az 1953-as típus adományozottjai számára, akik még a piros szalagos, nem prizmás alakú jelvényt kapták meg, amely nem felelt meg az 1954-től aktuális kitüntetés-alapszabálynak. Ilyen jelvény található például az elismerésben 1953-ban részesülő Tóth László sztahanovista traktoros hagyatékában.

Az 1965-ös típust piros bőr borítású, lekerekített sarkú, nyomógombos, fehér plüss anyagú béléssel ellátott, emelvényes szerkezetű tokban adományozták.

1972-es típus 1972-es változata

Öt év szünet után 1972-ben adományozták újra a Szocialista Munka Hősét. 1972. május 30-ával öt személy részesült az elismerésben, köztük, 60-ik születésnapja alkalmából, Kádár János. Az 1972-es adományozásoknak két specialitása is van. Egyrészt a szalag fémalapja eltérő szerkezetű, nem váz, hanem csak két (alsó és felső) keret, amelyeket maga a szalagszövet tart össze, a rögzítőtű pedig a felső kereten foglal helyet. Másrészt eltér a szalagszövet is: a trikolórsávban a piros-fehér-zöld csíkok egyező szélességűek, szemben a korábbi megoldással, ahol a piros és a zöld jóval keskenyebb volt. Az éremtesten három beütő (nemesfém-hitelesítő “H” hivataljegye, “PV” névjel, 1966. január 1-je utáni lófejes 14 karátos aranyfémjel) található, illetve az alsó szalagkeretben is van fémjel. A változatot bordó bőr borítású, horgony formájú csattal ellátott tokban adományozták, amelyben emelvényes szerkezetű, fehér vagy bordó – utóbbi vélhetően a politikai adományozásokra volt jellemző – plüss anyagú bélés kapott helyet.

1972-es típus 1975-ös változata

A következő adományozásokra 1975-ben került sor; összesen heten részesültek az elismerésben. Az 1975-ös változat valamelyest eltér az 1972-estől, egyrészt a színe zöldesebb, másrészt a szalagszövetet tartó alsó és felső keret vaskosabb, harmadrészt más a szalagszövet is, amelyet összevarrtak, hogy ne csússzon szét az alsó és a felső keret (talán az 1972-es megoldást, mivel az éremtest eléggé tudott “lifegni”, nem találták praktikusnak), illetve a trikolór sáv mintázata visszatért az 1972 előttihez: a piros és a zöld csík újra vékony lett. Az 1975-ös adományozások az 1972-esekkel identikus tokban történtek.

1972-es típus 1977-es változata

1977-ben négy személy részesült az elismerésben. Az 1972-es típus 1977-es változatánál a szalag fémalapja – bár a rögzítőtű továbbra is a felső kereten található – némileg eltérő szerkezetű, mint korábban: az alsó és a felső keretet már nem csupán a szövetanyag tartja össze, hanem – középen üres, tehát csak alsó, felső, bal- és jobboldali keretből álló – összeforrasztott vázat alkotnak. Eltér a rögzítőtű zárszerkezete is, amely a korábbiaktól eltérően zsanéros. A szalagszövet viszont azonos az 1972-es típus 1975-ös változatáéval, kivéve, hogy a hátoldalon a varrás a szalag alján helyezkedik el, míg az 1975-ösnél felül. Az 1972-es típus 1977-es változatának jellemzője, hogy csak egy beütővel rendelkezik, mégpedig a 14 karátos – lófejes – fémjellel. Változik a tok: a jelvényt immáron bordó műbőr borítású, fejsze alakú csattal ellátott, nem emelvényes szerkezetű dobozban adományozzák. Ugyanezt a változatot adományozták 1978-ban Pothornik Józsefnek (a szettet a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi), ám némileg módosított, a korábbi, fejsze alakú helyett kagyló alakú csattal ellátott tokban. Illetve ezt a változatot kapta Kádár János is, mégpedig 1982-ben. A magángyűjteményben található szett egy beütővel rendelkező 1977-es változatú jelvényből, valamint exkluzív kivitelű, igazi bőr borítású, emelvényes szerkezetű, kagyló alakú csattal díszített tokból áll.

1972-es típus 1981-es változata

A következő adományozási hullám 1981-re datálódik. Abban az évben nem kevesebb, mint nyolc személy részesült a magas elismerésben. Az 1981-es változat majdnem analóg az 1977-essel, az egyik különbség, hogy újra három beütővel (“PV”, “H”, lófej) rendelkezik, illetve nagyon picit változik a tű zárszerkezete is, a zsanérost rugós megoldás váltja. Az adományozások kagyló alakú csattal ellátott, emeletes szerkezetű, ragacsos műbőr borítású tokban történtek.

1983-as típus

1983-ban öten kapták meg a magas elismerést. Az 1983-as típus – ez önálló típusnak tekinthető, hiszen több ponton jelentősen eltér az addigiaktól – egyik fő jellemzője, hogy a csillagot díszítő kalapács-búzakalászt forrasztással, és nem szegecseléssel rögzítették az éremtesthez, a másik pedig, hogy a szalagszerkezet visszatért az 1972 előtti megoldáshoz, azaz nem üres keret (alsó-felső vagy alsó-felső-oldalsó), hanem teli fémalap, amelynek a közepén található a feltűzőtű. Ez a fémalap egyébként ugyanaz, mint a Magyar Népköztársaság Hősénél, csak a Szocialista Munka Hőse szalagszövetével borítva. A csillag 14 karátos arany, a szalagalap viszont tombak.

Az 1983-as változatból 1983-ban ismeretlen számút, 1986-ban ötöt, 1988-ban pedig még egyet adományozott ki a NET. Az 1983-as típus adományozásai “ragacsos” műbőr borítású, emelvényes szerkezetű, fejsze alakú csattal ellátott tokban történtek.

Viseleti kitüntetések

Arany anyaga, és ebből fakadó nagy értéke miatt 1965-től a Szocialista Munka Hősét a különféle reprezentációs eseményeken gyakran viseleti példánnyal helyettesítették az adományozottak. Az 1965-ös típust a csereként is funkcionáló, “ÁP” gyárjeles tombakpéldányokkal “váltották ki”, 1972-től pedig a tombak anyagú, ún. “bumfordi” példányok töltötték be a viseleti feladatot. Ezek némileg elnagyoltak az adományozottakhoz képest, az éremtestük ugyan identikus, ám a csillagot díszítő kalapács-búzakalász aránytalanul nagyméretű. Ismert ebből az 1972-es, ám tombakból készült szalagon függő korai példány, illetve fakó, szinte rózsaszínű szalaggal ellátott – nagy valószínűséggel 1977-től gyártott – késői változat (ezen a rögzítőtű a szalagalap középen helyezkedik el). Valamikor az 1970-es évek második felében rendszeresítették az ugyancsak tombak anyagú, ám az éremtesthez forrasztásos technológiával rögzített kalapács-búzakalásszal rendelkező viseleti Szocialista Munka Hősét; ezeken a rögzítőtű szintén a szalagalap középen helyezkedik el. Érdekesség, hogy az 1972 utáni mindhárom viseletiváltozatnál a szalag trikolórsávjában a piros-fehér-zöld csík aránya 1:1:1, különbség csak a szálszámban van: az 1972-es szalagon a szálszám 5:5:5, a rózsaszínű szalagoson 4:4:4, az utolsó változatén pedig 3:3:3.

Külön említést érdemel Kádár János 1972-es, illetve 1982-es viseleti példánya. A magángyűjteményben őrzött 1972-es példány érdekessége, hogy egyrészt aranyozott ezüst anyagú, másrészt pedig bár a szalagszerkezete azonos (kivéve az alsó keretet, amelynek a füle nem háromszög, hanem kör alakú) az 1972-es adományozott példányokéval, a szalagszövet még 1972 előtti. Kádár 1982-es viseletije viszont megegyezik a megszokott példányokkal (a magángyűjteményben található darabról számos fénykép érhető el az MTVA archívumában).

Ötvözés

Az aranyjelvények közül az 1965-ös típus, az 1972/1972-es típusváltozat, valamint az 1983-as típus sárgás árnyalatú, míg az 1972/1975-ös, az 1972/1977-es, valamint az 1972/1981-es típusváltozatok inkább zöldes árnyalatúak. A különbség oka az eltérő ötvözés: a magas réztartalom sárgás, a magas ezüsttartalom zöldes árnyalatot eredményez. A magyarországi aranyötvözet-szabályozás egyébként a következő 585-ös aranyfinomságú összetételeket (arany-ezüst-réz ezredrész) tett lehetővé: 585-59-356 (vörös arany), 585-104-311 (vörösessárga arany), 585-207,5-207,5 (sárga arany), 585-277-138 (zöldessárga arany), 585-385-30 (zöld arany). Érdekesség, hogy pénzverdei források beszámolója szerint az 1970-es évek közepéig a Szovjetunióból, utána egy ideig viszont Iránból érkezett az arany az Állami Pénzverőhöz. A visszaemlékezések szerint a színarany 25 kg-os tömbökben érkezett Ferihegyre, és onnan szállították őket a pénzverdébe olvasztásra.