A szocialista korszak egyik legemblematikusabb kitüntetése a Munka Érdemrend. Az 1948-ban alapított polgári elismerést, többféle formában és név alatt, 41 évig adományozták, így a korszak leghosszabb életű elismerésének számít. Típusainak és változatainak száma tetemes, az alábbi cikkben az 1949-1989 közöttieket igyekszünk bemutatni.

1950-es típus

Az Országgyűlés által a termelőmunka elismerésére 1948. február 25-ével alapított Magyar Munka Érdemrend és Érdemérem formáját 1950 szeptemberében változtatta meg a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A „fogaskerekes” 1948-as típus helyére lépő új kitüntetés – miként a jogszabály fogalmaz – „45 mm nagyságú, ovális irányban futó búzakalász-koszorúval körülvett, fehér zománcozott mezőben elhelyezett, szétágazó sugarú, ötágú vörös zománccsillag. A búzakalász-koszorú alsó részén keresztben fekvő kalapács és fáklya helyezkedik el.” A kitüntetés 3 + 1 fokozatú maradt, ennek megfelelően a középen zománcozott, amúgy arany-, ezüst- és bronzszínű érdemrend mellett rendszerbe állt a középen zománcozatlan, bronzszínű érdemérem is. Az 1950-es típust nevezi egyébként a gyűjtői közösség „ritkasugarasnak”, mivel az 1954 utáni típusokhoz képest fele annyi (16) sugár szeli át a zománcozott mezőt. A kitüntetés hátulján az 1949-es évszám van bepréselve, ez a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. október 26-ával kihirdetett 1949. évi 12. számú törvényerejű rendeletére utal, amely egységes rendszerbe foglalta a Rákosi-korszak legfelsőbb kitüntetéseit. A Magyar Munka Érdemrend és Érdemérem kitüntetéseket moarés vörös szalagon adományozták, minivel díszített szalagsávval, többféle csattal ellátott vagy nyomógombos, jellemzően vörös, keskeny dobozban.

1953-as típus

Az 1953-as reform nem hagyta érintetlenül a Magyar Munka Érdemrend és Érdemérmet sem, olyannyira, hogy a kitüntetést egyenesen megszüntették, és a helyébe az egyfokozatú Munka Érdemrend, a Szocialista Munkáért Érdemérem, valamint a Munka Érdemérem hármasa került. Ami a Munka Érdemrendet illeti, külalakja változatlan maradt, egyetlen különbség, hogy a kitüntetés hátuljáról lekerült az 1949-es évszám. (Ismertek évszám nélküli ezüst és bronz fokozatok is, de azok vélhetően vagy hibás, vagy prototípus példányok.) Emellett a szettnek immáron nem volt része a mini, a továbbra is moarés szalagos kitüntetés mellett csak – rózsaszínes színárnyalatú – szalagsáv foglalt a dobozban helyet.

1954-es típus

Az 1954-es „ráncfelvarrás” a Munka Érdemrendet is érintette, a sugarak száma 16-ról 32-re nőtt, és az ez által „sűrűsugarassá” változott típushoz új, a korábbinál szélesebb, robosztusabb dobozt is rendszeresítettek. A dobozból többféle változat is létezik: csatos, csat nélküli, illetve ismert egy a megszokottnál rövidebb tokverzió is. A dobozok színe bordó vagy vörös. A kitüntetés formája nem változik 1957 után sem, a szalagsávra viszont újra visszakerül a – domború kiképzésű – mini. Ebből az időszakból többféle doboz is ismert, a korai Kádár-adományozások vörös műbársony béléses, az 1957-es államcímerrel felülmatricázott tokban történnek, ezt követi egy reprezentatív, fehér vattabéléses, a Kádár-címerrel ellátott ún. keretes tok, majd újra a vörös béléses, ám immáron címer nélküli keretes dobozok. Az 1960-as évek elején a moarés szalagot és a rózsaszínes színárnyalatú szalagsávot puha, ripsz anyagú szalag és szalagsáv váltja.

1964-es típus

1964-ben újra módosítanak az elismerésen, amely megint háromfokozatúvá válik. Az arany az első egy-két évben változatlan kivitelű, ám rövidesen az ún. betét hátulja az addigi tükörfényesből mattra vált. Ugyanez figyelhető meg az ezüstnél és a bronznál is. A miniatűr is módosul: az addig domború vörös csillagot besüllyesztik. A korszak dobozai már nem keretesek, vörös színűek, csatjuk pedig bástya, illetve a legvégén nyelv alakúak.

1970-es típus

1970-től a kitüntetés és a mini műgyantássá válik. Ezzel párhuzamosan elképesztő változatosság alakul ki a szalagok és szalagsávok színét illetően: az addig egységesen vörös szín helyét a legkülönfélébb árnyalatok veszik át a rózsaszín-hússzínűtől kezdve a téglaszínűn át a mindenféle csíkos kombinációkig. Az időszak dobozai követik az 1964 utáni sémát, változatosságot elsősorban a csatok alakja jelent.

1975-ös típus

Öt év után újfent módosul a kitüntetés külalakja. Az éremtest ugyanis egybevertté válik az addigi „betétes” megoldással szemben. Az 1975-ös típusnak kétféle változata is ismert, 1978-ig a koszorú alját díszítő trikolor szalag még zománcozott, ezt követően viszont műgyantás színezésű. A szalagok és szalagsávok színes kavalkádja az 1975-ös típusra is jellemző, ugyanakkor a periódus végére a kitüntetés visszatér az 1970 előtti vöröshöz. A szalagok és szalagsávok hátulján aranyszínű feltűzőtű található, 1978-tól pedig a szalagoknak alumíniumból készült merevítő ad egyenletes esést. Az időszak dobozai kezdetben a megszokott vörös borítású fatokok, annyi különbséggel, hogy a fehér szövetbélést sárga, zöld, világosbarna színű műanyag bélés váltja, 1976-tól ugyanakkor megjelennek a bordó színű, műbőr borítású dobozok.

1979-es típus

A kitüntetést 1979-ben jelentősen átfazonírozzák. Ekkor jelenik meg a modernizált, újra zománcozott, ún. „kagylós” típus. Az 1989-ig rendszerben álló típus krómszínű feltűzőtűvel és alumínium merevítővel ellátott, vörös színű szalagon függ, a szett része a hasonló karakterjegyekkel rendelkező szalagsáv, valamint a bordó színű, jellemzően „ragacsos” műbőr borítású, fejsze alakú csattal díszített tok.