Munka Vörös Zászló Érdemrendje

Az 1953-as reform során alapíttatott, nem feltétlenül „élkitüntetésnek”, ám végül a szocialista rendszer emblematikus képviselőjévé vált a Munka Vörös Zászló Érdemrendje. Története során összesen 844-szer adományozták az elismerést, így számos típusa és változata ismert. Az alábbiakban összefoglaljuk őket.

1953-as típus

A kitüntetésrendszer 1953-as átalakításának egyik fő csapásiránya volt a polgári, illetve a katonai elismerések szétválasztása; ennek a jegyében született meg – erőteljesen szovjet ihletésre – a polgári személyek számára adományozható Munka Vörös Zászló Érdemrendje. Az első adományozásokra 1953. április 4-ével került sor, rögtön 16-an meg is kapták az elismerést. Az 1953-as a gyűjtői terminológia által csak „kékzománcosnak” hívott típus; a kitüntetés tűzzománc technológiával készült, szalagján a fűzőszem ezüstszínű és hatszög formájú. Vörös színű dobozának tetejét arany „Rákosi-címer” díszíti, a csat kör alakú, a dobozfészek vatta bevonatú, és a kitüntetés egyedi formáját követi.

1954-es típus

Az 1954-es „ráncfelvarrás” a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét sem kerülte el, az új kitüntetés kerek formájú, 36 mm átmérőjű aranyozott bronz babérkoszorú, amelyre tűzzománcozott vörös lobogót helyeztek, alul pedig az 1949-es államcímer látható. A kitüntetés szalaganyaga identikus az 1953-as típuséval, a fűzőszem pedig ezüst hatszög formájú, vagy barna karika. Érdekesség, hogy az 1954-es típushoz nem került rendszerbe új doboz, a kitüntetés egészen 1956 októberéig az 1953-as tokban foglalt helyet. Korabeli fényképek, illetve két előkerült szett alapján az is valószínűnek tűnik, hogy úgy az 1953-as, mint az 1954-es kitüntetést adományozták az 1953-as típusú Vörös Zászló Érdemrend számára rendszeresített „krokodilbőrös” tokban is.

1957-es típus

Az 1957-es típus a megmaradt 1954-es példányok átcímerezése révén keletkezett; a kitüntetés mindenben azonos Rákosi-kori elődjével, kivéve, hogy már az 1957-es államcímer („Kádár-címer”) ékesíti. A címert nem túl jó minőségű forrasztással rögzítették a koszorúhoz, mutatja ezt, hogy nem ritkák a „címervesztett” példányok. Az 1957-es típushoz az 1953-as tokhoz nagyon hasonlatos doboz készült, méretei ugyanakkor valamelyest eltérnek attól, a fészek is már a kör alakú éremtesthez lett szabva, illetve – értelemszerűen – Kádár-címer díszíti a fedelét.

1958-as típus

Az első „önálló Kádár-típus” az 1958-as, ennél az éremtest ugyan továbbra is az 1954-es és az 1957-es típuséra hajaz, ám a tűzzománcozott vörös lobogó mintázata jelentősen eltér azokétól. A szalag anyaga változatlan, a fűzőszem viszont bronz hatszög. Az 1958-as típust többféle dobozban is adományozták. 1962-ig a kitüntetés exkluzív kivitelű, barnás-bordós színű, körbefutó nyomott kerettel díszített, aranyszínű, bástya alakú csattal ellátott tokban foglalt helyet, illetve – vélhetően a kollektívák számára történő adományozásoknál – a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatának tokjában. 1962-től a doboz színe vörösre változott, mérete kisebb lett, és a csatot nyomógomb váltotta. Az egyéni adományozásokhoz szalagsáv járt, az első időszakban még miniatűr nélkül, később tűzzománcozott miniatűrrel. A kollektívák számára adományozott szettekben szalagsáv nem foglalt helyet. Az 1960-as évek végén némileg megújítják a kitüntetést, az éremtest egyrészt tömörebb lett, másrészt színe tükörfényesre vált. Módosul a szalag is, anyaga ugyan a régi, a fűzőszem viszont már alumínium karika. A szalagsávon zománcozott mini foglal helyet.

1970-es típus

A „műgyanta-forradalom” 1970-ben érte be a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. Az új típus műgyantás technológiával színezett lobogója világosabb tónusú, fényes-csillogó hatású. Maga az éremtest megegyezik az 1958-as típus késői példányaiéval, az első szériánál pedig a szalag is, majd 1975-től egy sprődebb anyagú, a hátulján aranyszínű feltűzőcsattal ellátott szalagot rendszeresítenek. A címer a kitüntetésen az első időszakban műgyantás és kékes árnyalatú, a későbbi példányokon viszont már zománcfestékkel színezett és szürkés árnyalatú. A szalagsávon ugyancsak műgyantás technológiával színezett miniatűr foglal helyet. 1975-ig az adományozások lapos kivitelű, vörös bőr borítású, nyomógombos vagy csatos dobozban történnek, majd 1975-ben bordó műbőr borítású tok kerül rendszerbe. Ennek csatja a korai adományozásoknál fejsze, a későiknél kagyló alakú.

1978-as típus

1978-tól a Munka Vörös Zászló Érdemrendje újra zománcos technológiával készül, az új típusú zománc ugyanakkor minőségben jócskán elmarad elődeitől. A lobogó felülete nem ritkán egyenetlen, rücskös. Az 1981 után gyártott példányoknál érezhetően vastagabb az éremtest, és a zászló is robosztusabbá válik, az érem kidolgozottsága viszont minőségben némileg elmarad az addigiaktól. A kitüntetések címere zománcfestékkel színezett. A szalag 1981-ig sprőd anyagú, aranyszínű feltűzőcsatos, utána viszont fényes textúrájú anyagból készül, a fűzőszeme arany- vagy krómszínű karika, alumínium lemez merevíti, a hátulján a feltűzőcsat pedig krómszínű. A kitüntetés kezdetben az előd kagylót formázó csattal ellátott dobozában foglal helyet, 1981-től viszont ez a magas elismerés sem „ússza meg” a bordó ragacsos műbőr bevonatú tokot. A mini az első adományozásoknál még műgyantás, majd ugyancsak rücskös felszínű zománcosra vált.


Vörös Zászló Érdemrend

Az 1953-ben megújított szocialista kitüntetésrendszernek a fegyveres testületek tagjai, illetve intézményei számára adható egyik legmagasabb elismerése volt a Vörös Zászló Érdemrend. Ezt a magas rangú kitüntetést fennállása során összesen 168 alkalommal adományozták az arra érdemeseknek, előfordult, hogy hősi cselekedetért posztumusz is.  A kitüntetéshez a társadalmi megbecsülésen felül törvényileg meghatározott nyugdíj-kiegészítés is járt. Fennállásának 36 éve alatt számos típusát rendszeresítették, az alábbiakban igyekszünk ezeket bemutatni.

1953-as típus

Az 1953-as típust az 1953. évi 5. számú NET-határozat alapította. Külleme a szovjet kitüntetésekét idézi. Ezt a típust minden bizonnyal egyetlen alkalommal adományozták, mégpedig 1953. november 7-ével, a Nagy Október Szocialista Forradalom 36-ik évfordulójára, Piros László belügyminiszternek és Dékán István belügyminiszter-helyettesnek. A kitüntetés tűzzománc technológiával készült, szalagján a fűzőszem ezüstszínű és hatszög formájú. A kitüntetés dobozának piros krokodilbőr mintázatú tetejét arany „Rákosi-címer” díszíti, a tok csatja drótos, a dobozfészek korszakra jellemző vatta bevonatú, a kitüntetés egyedi formáját követi.

1954-es típus

1954 áprilisában a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, külalaki kifogásra hivatkozva, kezdeményezte az 1953-ban rendszeresített új kitüntetésrendszer tagjainak küllemi módosítását. Ez év nyarán változatták meg gyökeresen a Vörös Zászló Érdemrend külsejét is. Visszamenőlegesen kötelező volt a csere az új típusra. Az új kitüntetés immár kerek formájú, 40 mm átmérőjű aranyozott bronz babérkoszorú, amelyre fehér-zöld váltakozó színű farkasfogakkal díszített tűzzománcozott vörös lobogót helyeztek, alul az 1949-es államcímer látható. A kitüntetés szalaganyaga megegyezik az 1953-as típuséval, a fűzőszem pedig barna karika. A kitüntetés minden bizonnyal a korszakra jellemző, 1954-ben rendszeresített dobozcsaládban foglalt helyet. A kitüntetést ebben a formájában hivatalosan 1956. október 23-áig adományozták. Ezt a típust kapta – többek között – 1955-ben 60-ik születésnapja alkalmából Garasin Rudolf, valamint a felszabadulás 10-ik évfordulója alkalmából Janza Károly altábornagy, valamint Szabó István altábornagy.

1957-es típus

Az 1957-es típust a szükség szülte, az 1954-es típus átalakításával készült ugyanis. A régi, még forrasztással az éremtesthez rögzített „Rákosi-címer” eltávolítása után, szegecseléssel helyezték fel a Magyar Népköztársaság 1957. május 23-ával rendszeresített új címerét („Kádár-címer”). A címeren kívül különbségként említhető, hogy ezen a típuson már vörösre színezett a zászló csúcsdísze. A szalag anyaga megegyezik az előző típusokéval, a fűzőszem pedig barna karika. 1960-tól a szalagsávon megjelenik a kitüntetést kicsinyített formában mintázó tűzzománcozott miniatűr. A kitüntetést kezdetben az 1954-es típus 1957-es államcímerrel felülmatricázott dobozában adományozzák. Ebből a változatból viszonylag nagyobb számban adományoznak, mégpedig 1956-tal összefüggésben, így részesül posztumusz elismerésben például Asztalos János honvédtiszt, Kriston Sándor bányász, Magyar László r. alezredes, vagy Mező Imre országgyűlési képviselő. Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter 1958-ban ugyanakkor már bordó bőrborítású, belül bordó bársonnyal bélelt, emelvényes fészekkel ellátott reprezentatív tokban vehette át a kitüntetést, míg Uszta Gyula altábornagy 1960-ban már a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatának dobozában kapta meg az elismerést. A kitüntetést ebben a formában 1965-ig adományozták.

1970-es típus

Öt év kihagyás után, 1970-től új köntösben adományozták a kitüntetést. A felszabadulás 25-ik évfordulója alkalmából, 1970-ben történtek nagy számban adományozások. Az új típus éremteste már új verőszerszámokkal készült, a zászló mintázata megváltozott, és a címer ismét forrasztással rögzült az éremtesthez. Ám ami az igazán nagy változás: a Munka Vörös Zászló Érdemrendjéhez hasonlóan az 1970-es típus már műgyantás technológiával készült. A zászló színe az első években sötét tónusú, később azonban narancssárgássá válik. A két változat eltér a címer tekintetében is, a korábbi verzión műgyantás és kékes árnyalatú, a későbbi viszont már zománcfestékkel színezett és szürke árnyalatú. A mini műgyantás. A kitüntetés szalagjának anyaga 1975-ig még a régi, a fűzőszem ugyanakkor alumínium karika. 1975-től a szalag és a szalagsáv sprőd, hátukon arany feltűzőtű található. A kitüntetést 1975-ig vörös bőrborítású, lekerekített sarkú, vékony tokban adják, amelyben a fészek kialakítása a kitüntetés formáját követi, fehér plüssel borítva. A doboz nyomógombbal és többféle csatváltozattal is előfordul. 1975 után a kitüntetés bordó műbőr borítású, kagyló vagy fejsze alakú csattal ellátott tokban kerül adományozásra. A típus neves adományozottai Czinege Lajos vezérezredes (később hadseregtábornok), Csémi Károly altábornagy, Kenéz István ezredes, a külföldiek közül pedig említhetjük Raúl Castrót, illetve Wojciech Jaruzelski tábornokot.

1978-as típus

1978-tól újra zománcozzák a kitüntetést, ugyanakkor – a Munka Vörös Zászló Érdemrendjéhez hasonlóan – az új típus minőségben jócskán elmarad elődeitől: a korábbi gyönyörű, tükörsima felületekkel szemben 1978 után nem ritkán kifejezetten egyenetlen, szinte rücskös a zászló. A korai változatnál a zászló csúcsdísze nem színezett, a későinél újra vörös. A korai változatnál a rátett címer búzakoszorúkat övező szalagjai nem festettek, a késői változatnak pedig ismert olyan alváltozata, amelyen a szalagok nem festettek, és olyan is, amelyen színesek. Az 1980-as évek derekáig a szalag sprőd anyagból, aranyszínű feltűzőcsattal készül, utána viszont fényes textúrájú anyagra vált, fűzőszeme arany-, króm-, barna  vagy fekete színű karika, alumínium lemez merevíti, valamint krómszínű feltűzőcsat foglal a hátulján helyet. A mini az 1980-as évek közepétől zománcos. A bordó műbőr tokok kezdetben kagylócsatosak, majd fejszecsatosak és ragacsosak. A típus korai változatának neves adományozottai Ali Ahmed Nasszer Anter alezredes, Papp Árpád mőr vezérőrnagy, a későié Kárpáti Ferenc vezérezredes, Szűcs Ferenc altábornagy, valamint Ladvánszky Károly rendőr altábornagy.


(Magyar) Munka Érdemrend

A szocialista korszak egyik legemblematikusabb kitüntetése a Munka Érdemrend. Az 1948-ban alapított polgári kitüntetést, többféle formában és név alatt, 41 évig adományozták, így a korszak leghosszabb életű elismerésének számít. Típusainak és változatainak száma tetemes, az alábbi cikkben az 1949-1989 közöttieket igyekszünk bemutatni.

1949-es típus

Az Országgyűlés által a termelőmunka elismerésére 1948. február 25-ével alapított Magyar Munka Érdemrend és Érdemérem formáját hivatalosan csak 1950 szeptemberében változtatta meg a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az új kialakítású kitüntetések tervezése azonban már 1949 végén elindult, az első adományozásokra pedig 1950 tavaszán került sor. A „fogaskerekes” 1948-as típus helyére lépő új kitüntetés – miként a jogszabály fogalmaz – „45 mm nagyságú, ovális irányban futó búzakalász-koszorúval körülvett, fehér zománcozott mezőben elhelyezett, szétágazó sugarú, ötágú vörös zománccsillag. A búzakalász-koszorú alsó részén keresztben fekvő kalapács és fáklya helyezkedik el.” A kitüntetés 3 + 1 fokozatú maradt, ennek megfelelően a középen zománcozott, amúgy arany-, ezüst- és bronzszínű érdemrend mellett rendszerbe állt a középen zománcozatlan, bronzszínű érdemérem is. Az 1949-es típust nevezi egyébként a gyűjtői közösség „ritkasugarasnak”, mivel az 1954 utáni típusokhoz képest fele annyi (16) sugár szeli át a zománcozott mezőt. A kitüntetés hátulján az 1949-es évszám van bepréselve, ez a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. október 26-ával kihirdetett 1949. évi 12. számú törvényerejű rendeletére utal, amely egységes rendszerbe foglalta a Rákosi-korszak legfelsőbb kitüntetéseit. A Magyar Munka Érdemrend és Érdemérem kitüntetéseket moarés vörös szalagon adományozták, minivel díszített szalagsávval, többféle csattal ellátott vagy nyomógombos, jellemzően vörös, keskeny dobozban.

1953-as típus

Az 1953-as reform nem hagyta érintetlenül a Magyar Munka Érdemrend és Érdemérmet sem, olyannyira, hogy a kitüntetést egyenesen megszüntették, és a helyébe az egyfokozatú Munka Érdemrend, a Szocialista Munkáért Érdemérem, valamint a Munka Érdemérem hármasa került. Ami a Munka Érdemrendet illeti, külalakja változatlan maradt, egyetlen különbség, hogy a kitüntetés hátuljáról lekerült az 1949-es évszám. (Ismertek évszám nélküli ezüst és bronz fokozatok is, de azok vélhetően vagy hibás, vagy prototípus példányok.) Emellett a szettnek immáron nem volt része a mini, a továbbra is moarés szalagos kitüntetés mellett csak – rózsaszínes színárnyalatú – szalagsáv foglalt a dobozban helyet.

1954-es típus

Az 1954-es „ráncfelvarrás” a Munka Érdemrendet is érintette, a sugarak száma 16-ról 32-re nőtt, és az ez által „sűrűsugarassá” változott típushoz új, a korábbinál szélesebb, robosztusabb dobozt is rendszeresítettek. A dobozból többféle változat is létezik: csatos, csat nélküli, illetve ismert egy a megszokottnál rövidebb tokverzió is. A dobozok színe bordó vagy vörös. A kitüntetés formája nem változik 1957 után sem, a szalagsávra viszont újra visszakerül a – domború kiképzésű – mini. Ebből az időszakból többféle doboz is ismert, a korai Kádár-adományozások vörös műbársony béléses, az 1957-es államcímerrel felülmatricázott tokban történnek, ezt követi egy reprezentatív, fehér vattabéléses, a Kádár-címerrel ellátott ún. keretes tok, majd újra a vörös béléses, ám immáron címer nélküli keretes dobozok. Az 1960-as évek elején a moarés szalagot és a rózsaszínes színárnyalatú szalagsávot puha, ripsz anyagú szalag és szalagsáv váltja.

1964-ben újra módosítanak az elismerésen, amely megint háromfokozatúvá válik. Az arany az első egy-két évben változatlan kivitelű, ám rövidesen az ún. betét hátulja az addigi tükörfényesből mattra vált. Ugyanez figyelhető meg az ezüstnél és a bronznál is. A miniatűr is módosul: az addig domború vörös csillagot besüllyesztik. A korszak dobozai már nem keretesek, vörös színűek, csatjuk pedig bástya, illetve a legvégén nyelv alakúak.

1970-es típus

1970-től a kitüntetés és a mini műgyantássá válik. Ezzel párhuzamosan elképesztő változatosság alakul ki a szalagok és szalagsávok színét illetően: az addig egységesen vörös szín helyét a legkülönfélébb árnyalatok veszik át a rózsaszín-hússzínűtől kezdve a téglaszínűn át a mindenféle csíkos kombinációkig. Az időszak dobozai követik az 1960-as évek második felének sémáját, változatosságot elsősorban a csatok alakja jelent.

1975-ös típus

Öt év után újfent módosul a kitüntetés külalakja. Az éremtest ugyanis egybevertté válik az addigi „betétes” megoldással szemben. Az 1975-ös típusnak kétféle változata is ismert, 1978-ig a koszorú alját díszítő trikolor szalag még zománcozott, ezt követően viszont műgyantás színezésű. A szalagok és szalagsávok színes kavalkádja az 1975-ös típusra is jellemző, ugyanakkor a periódus végére a kitüntetés visszatér az 1970 előtti vöröshöz. A szalagok és szalagsávok hátulján aranyszínű feltűzőtű található, 1978-tól pedig a szalagoknak alumíniumból készült merevítő ad egyenletes esést. Az időszak dobozai kezdetben a megszokott vörös borítású fatokok, annyi különbséggel, hogy a fehér szövetbélést sárga, zöld, világosbarna színű műanyag bélés váltja, 1977-től ugyanakkor megjelennek a bordó színű, műbőr borítású dobozok.

1980-as típus

A kitüntetést 1980-tól jelentősen átfazonírozzák. Ekkor jelenik meg a modernizált, újra zománcozott, ún. „kagylós” típus. Az 1989-ig rendszerben álló típus krómszínű feltűzőtűvel és alumínium merevítővel ellátott, vörös színű szalagon függ, a szett része a hasonló karakterjegyekkel rendelkező szalagsáv, valamint a bordó színű, jellemzően „ragacsos” műbőr borítású, fejsze alakú csattal díszített tok.


Vörös Csillag Érdemrend

A Vörös Csillag Érdemrendet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1953-ban alapította; az elismerés a fegyveres erők tagjai és intézményei számára adományozott középszintű kitüntetés szerepét volt hivatott betölteni. Egyenrangú polgári változata a Munka Érdemrend, később a Munka Érdemrend arany fokozata volt. A kitüntetést 1953 és 1989 között 1752-szer ítélték oda. A kitüntetés temérdek típusa és változata jól szemlélteti az adott korszak technológiai jellemzőit.

1953-as típus

Az első típust az 1953. évi 5. számú NET-határozat alapította. A határozatban a külalakjáról pontos leírást olvashatunk: „a Vörös Csillag Érdemrend jelvénye aranyszínű, 35 mm átmérőjű köralakú babérkoszorú, amelyet az alján zománc piros-fehér-zöld sáv díszít. A babérkoszorún 49 mm átmérőjű zománcozott vörös ötágú csillag helyezkedik el, középen a Magyar Népköztársaság aranyszínű fémből készült címerével. A Vörös Csillag Érdemrend háromszögletű meggypiros szalagon viselendő.”

A kitüntetés tűzzománc technológiával készült. A „Rákosi-címer” szegecseléssel rögzül az éremtesthez. A csillagtest hátlapja sima felületű.  Az éremtest két fő része, azaz a koszorú és a csillag forrasztással egyesül.  A függesztőfül a csillag felső szárának hátlapjához függőlegesen rögzül. A kitüntetés szalagja meggyvörös, fényjátszós moaré anyagú, fűzőszeme fekete vagy aranyszínű karika. A kitüntetés vélhetően kizárólag gombos nyitású, bordó műbőr bevonatú, keskeny, nagyméretű Rákosi-címerrel ellátott dobozban foglalt helyet. A kitüntetésdoboz fészke vattás bevonatú, követi a kitüntetés egyedi alakját. Ez a típus mindösszesen 177 alkalommal került adományozásra.

1957-es típus

Az 1957-es típus az 1953-as kitüntetések átalakításával jött létre. A koszorú és a csillag azonos, miként a moarés szalag is, változást egyedül az új címer jelent. A típust Kádár-címerrel felümatricázott, “buborékos” textúrájú, vörös színű, kerekded alakú csattal ellátott tokban adományozták.

1958-as típus

Az 1958-as típusnak három változata ismert. Az 1958-as változat az 1957-est mintázza, két kisebb különbséggel: egyrészt a függesztőfül finomabb, gracilisabb kialakítású, másrészt a koszorún helyet foglaló trikolor zászló zománcozása opak (fedőzománc) helyett opál (félig áttetsző zománc). Az 1958-as változatot először felülmatricázott, “vonalkás” textúrájú, vörös színű, kerekded alakú csattal ellátott tokban adományozták, később a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatának dobozában. Az 1958-as típus szettjeinek szalagsávja az első években fakó rózsaszínű, miniatűr nélküli, amelyhez később, talán 1960 körül, kitűző formájában kaptak miniatűrt a kitüntetettek. A 1960 utáni kitüntetések szalagja és szalagsávja vörös ripsz, utóbbiakhoz ekkor már “alapból” jár a miniatűr.

1965-től változik újra a kitüntetés (Stock János altábornagy 1964-es adományozású példánya még az 1958-as változat), immáron a csillag felső szárának hátlapjához egy hosszító szerepet betöltő pálcika rögzül, és ezen helyezkedik el függőlegesen a függesztőfül. Az 1965-ös változat egy a Munka Érdemrendéhez hasonlító, ezüstszínű csattal ellátott, vörös színű dobozban került adományozásra.

Az 1958-as típus utolsó változatát vélhetően 1969-ben rendszeresítették. Az éremtest az elődéhez képest sokat változott: nagyobb méretű lett, és bár a csillag még zománcos, ám a hátlap már nem sima, hanem gerezdes mintázatú. Ezt a változatot talán adományozták az előddobozban is, biztosan adták viszont a nyelvcsatos utódéban.

1970-es típus

Bár az első adományozásokra csak 1971-től kerül sor, a pénzverő már 1970-ben elkezdi az új, műgyantás típus gyártását. Az új típus csillaga rendkívül gyenge minőségű műgyantás bevonatot kap. Műgyantássá válik a miniatűr is.

Az 1970-es típusnak is két változata van: az első években a műgyanta vékony, gyenge minőségű, 1975-től viszont vastagabbá válik, és a színe narancsosra vált. Valamikor az 1970-es évek derekán az éremtest hátlapjára, a szegecselés eltakarása céljából, patent kerül, ennek a mérete, az évjárat függvényében, változhat. Minként a szalag, a szalagsáv és a fűzőszem színe, illetve természetesen a tok is. 1975-től a szalag és a szalagsáv hátuljára – bronzszínű – feltűzőtű kerül.

1978-as típus

Az 1978-as típus érem- és csillagteste újra növekedést mutat az elődhöz képest. Visszatérnek a tűzzománc technológiához. A hátlapon megtartják az előző típusnál bemutatkozó szegecslyukfedő patentet.  A szalag kezdetben világos rózsaszín, idővel visszanyeri törvényben foglalt meggypiros színét. A feltűzőcsat kezdetben bronz-, később krómszínű. A szalagban az 1980-as évek elejétől megjelenik az alumíniummerevítő. A kitüntetéstípus doboza kezdetben kellemes tapintású, bordó bőrutánzat borítású, ezeknek a dobozoknak a csatja nyelv alakot formáz, később a doboz borítása a kellemetlen, a korszakra jellemző ragacsos műbőr bevonatra változik, ezeknek a dobozoknak fejsze formájú a csatjuk. Mindkét dobozváltozat fészke azonos az előzőekével, a kitüntetés különleges formáját követi, és fehér plüssborítású.


Szolgálati Érdemérem

A fegyveres erők, fegyveres és rendvédelmi szervek alapelismerése volt 1953 és 1989 között a Szolgálati Érdemérem. Óriási számban adományozták, ráadásul többször mélyen belenyúltak a rendszerébe, emiatt egy rendkívül sokrétű témáról van szó. Az alábbiakban igyekszünk bemutatni a kitüntetés történetét, valamint főbb típusait és változatait.

1953-as típus

Az 1953. évi V. törvény által alapított, részleteiben a NET 1953. évi 5. számú határozata által szabályozott elismerést dedikáltan a fegyveres erők, fegyveres és rendvédelmi szervek számára rendszeresítette a jogalkotó. Miként a Minisztertanács 1.019/1953. számú határozata fogalmaz: „a Minisztertanács kitüntetni kívánja a fegyveres testületek azon hivatásos tagjait, tisztjeit és tábornokait, akik meghatározott időn keresztül megszakítás nélküli eredményes szolgálatukkal hozzájárultak a Magyar Néphadsereg, Államvédelmi Hatóság, Rendőrség, Tűzrendészet, Légoltalom harci, politikai és erkölcsi megszilárdításához”. A határozat egyértelműen a szolgálatban eltöltött évekhez köti az elismerést: „A Magyar Néphadsereg, Államvédelmi Hatóság tisztjei és tábornokai, valamint a Rendőrség, Tűzrendészet, Légoltalom hivatásos tagjai 10 évi szolgálati idő után a Szolgálati Érdemérem … kitüntetés adományozására terjeszthetők elő.” A folyamatos szolgálati időt 1948. január 1-jétől számította a jogszabály.

Ami a kitüntetés fizikai megjelenését illeti, a határozat értelmében „a Szolgálati Érdemérem jelvénye 36 mm átmérőjű bronzból készült érem, benne dombornyomásban a Magyar Népköztársaság 30 mm átmérőjű címere. A Szolgálati Érdemérem háromszögletű, mélyvörös, fentről lefelé húzódó, egymástól 8 mm-re lévő három, 3 mm széles fehér alapon húzódó piros-fehér-zöld sávval ellátott szalagon viselhető.” A préselt éremtestet a gyártás során felületkezelték, ez adja a kitüntetés sajátos színhatását. A szalag puha, mélyvörös, fűzőszeme pedig ezüstszínű hatszög. A típust valószínűsíthetően többféle tokban is adományozták (a leggyakrabban „pikkelyes”, vörös színű, kisméretű Rákosi-címerrel nyomott dobozban találkozni vele), ám mindegyik jellemzője, hogy a Magyar Népköztársasági Érdemérem tokjának átalakításával (új bélést kaptak) készült. A bélésben csak a kitüntetésnek van kiképezve fészek, szalagsávnak nem.

1954-es típus

Az 1953-as típusú Szolgálati Érdemérem (polgári társával, a Munka Érdeméremmel, illetve az eggyel magasabb fegyveres és polgári analóg elismeréssel, a Kiváló Szolgálatért Érdeméremmel és a Szocialista Munkáért Érdeméremmel együtt), kétségtelenül szerencsétlen megjelenése okán, nem örvendett túlzott népszerűségnek, a „kutyabiléta” gúnynév ragadt rá. Nem véletlen, hogy viszonylag hamar, alig egy év után hozzá is nyúltak a kitüntetéshez. Önmagáért beszél a NET 1954. április 20-i ülésének jegyzőkönyve, amely szerint „a Minisztertanács március havi ülésén határozatot fogadott el az egyes kitüntetések módosításával kapcsolatban, melynek alapján a Minisztertanács elnöke javaslatot terjesztett az Elnöki Tanács elé. Az Elnöki Tanács által adományozott kitüntetések egy része nem eléggé művészi kivitelű, külső formájuk sem eléggé tetszetős, kivitelük alatta marad számos, a miniszterek által adományozásra kerülő kitüntetési jelvénynek. Ezért nem fejezik ki eléggé a kormánykitüntetések súlyát, és nincs elég vonzóerejük. Szükséges ezért a kitüntetéseket művészibb kivitelűvé tenni.”

Az 1954. április 21-ével megjelent, 1954. évi 4. számú NET-határozat ugyan csak az 1953-as polgári sort (Szocialista Munka Hőse, Munka Vörös Zászló Érdemrendje, Munka Érdemrend, Szocialista Munkáért Érdemérem, Munka Érdemérem) módosítja, ám röviddel később sor kerül az analóg fegyveres sor átalakítására is. Az új Szolgálati Érdemérem jelvénye 36 mm átmérőjű, ezüstszínű babérkoszorú, amelynek közepén, kék alapon, az 1949-es államcímer, valamint keresztbe fektetett két 1948M (PPS) géppisztoly található. A babérkoszorút az alján függőleges nemzeti színű zománcszalag szeli át. Érdekesség, hogy az 1954-es típusból kétféle változat is ismert, egyiknek sötét-, másiknak világoskék a zománcalapja. A kitüntetés szalagja 1955-ig puha, mélyvörös, fűzőszeme barna karika, 1955-1956-ban viszont a szalaganyag keménnyé, sprőddé, fakóvá válik, fűzőszemként pedig fekete karikát használnak. Az egységesen piros tokok az első két évben nagyméretűek, 1955-től viszont jelentősen kisebb dobozt használnak. Mindegyiket kisméretű Rákosi-címer díszíti. Bélésükben jellemzően a kitüntetésnek és a mini nélküli szalagsávnak is kialakítottak fészket.

1957-es típus

A következő változást a Szolgálati Érdemérem kinézetében az új államcímer 1957. tavaszi bevezetése hozza; az 1957-es típus kontinuus az 1954-essel, annyi különbséggel, hogy az addigi Rákosi-címert a Kádár-címre váltja. Egy ideig a régi éremtesteken cserélik a címert, majd már az új címerrel készülnek a kitüntetések. Utóbbiakra jellemző, hogy a koszorú ezüstszínű takaróréteget kap. A címercsere – matrica formájában – a tokokon is megtörténik. 1958-tól a szalagsávra mini kerül; az első időszakban ezeket teljesen átszúrják a szalagsávon, aminek az az oka, hogy az 1956 előttről megmaradt, mini nélküli szalagsávokat használják el. Később a minit már csak a szalagsávok felső szövetrészén szúrják át. Érdekesség, hogy a kitüntetést adományozzák az Anyasági Érdemérem Kádár-címerrel felülmatricázott tokjában is, ezekben a szettekben gyakran találni a szövet helyett kisméretű műanyag szalagsávot. 1960 után változik a szalag és a tok is; előbbi újra mélyvörös lesz, fűzőszeme pedig ezüstszínű karika, utóbbi pedig az addigi műselyem helyett szövetbéléses, és a címer is lekerül a fedeléről.

Az 1960-as évek elejére sokasodtak az aggodalmak azzal kapcsolatban, hogy az érvényes kitüntetésrendszer mennyire lesz képes megfelelni a változó igényeknek. A fő megfontolás abból fakadt, hogy a fegyveres sor „túlfutja” magát. A Minisztertanács 1.019/1953. számú határozata ugyanis egyértelműen fogalmazott: aki eléri a szolgálati időt, és nem érdemtelen az elismerésre, annak meg kell kapnia 10 év után a Szolgálati Érdemérmet, 15 év után a Kiváló Szolgálatért Érdemérmet, 20 év után a Vörös Csillag Érdemrendet, 25 év után a Vörös Zászló Érdemrendet, 30 év után pedig a Magyar Népköztársaság Érdemrendjét. Az 1948. január 1-jei „starttal” kalkulálva 1963-tól a Kiváló Szolgálatért Érdemérem, 1968-tól a Vörös Csillag Érdemrend, 1973-tól pedig a Vörös Zászló Érdemrend került volna tömegesen adományozásra, ami „elinflálta” volna ezeket az elismeréseket.

A gondolkodás iránya egyértelmű volt: szétválasztani az érdem, illetve a szolgálati idő után adható fegyveres kitüntetéseket (addig a kitüntetésrendszer nem tett ezek között különbséget). A NET 1964. május 8-i ülésén Czinege Lajos honvédelmi miniszter a következőképpen indokolt: „A szolgálati idő után a hivatásos állományúak továbbra is kapnak kitüntetést … amely „Szolgálati Érdemérem” elnevezéssel ténylegesen azt fejezi ki – magán a kitüntetésen is fel lesz tüntetve 10-15-20-25 év számmal –, hogy ennyi és ennyi szolgálati idő után kapja meg az illető a kitüntetést. Úgy gondoljuk, ezzel helyes megkülönböztetést teszünk az érdemek, illetve kimondottan a szolgálati idő alapján adandó kitüntetések között. Egyébként … csak a számokra apellálok, valóban félő volt, hogy olyan tömegű magas kitüntetést kell majd kiadni, ami rendkívül lerontaná a kitüntetés erkölcsi értékét.” Az új rendszert a NET 1964. évi 23. számú törvényerejű rendelete vezette be, 1964. november 1-jei hatállyal. Ennek értelmében a Magyar Népköztársaság Érdemrendje, a Vörös Zászló Érdemrend, a Vörös Csillag Érdemrend, valamint az átnevezett, és immáron érdemrendként futó Kiváló Szolgálatért Érdemrend megszűntek szolgálati idő után adható elismerés lenni. A Szolgálati Érdemérem pedig egyfokozatú, érdem és szolgálati idő utáni kitüntetésből sokfokozatú, vegytisztán szolgálati idő utáni elismeréssé lépett elő.

1964-es típus

Az új, sokfokozatú Szolgálati Érdemérmet a Magyar Néphadsereg tagjai számára a honvédelmi miniszter 33. számú, 1964. október 12-i keltezésű parancsa rendszeresíti. Miként a jogszabály fogalmaz: „Az új kitüntetési rendszer abban tér el a korábbi szabályozástól, hogy elhatárolja egymástól a kimagasló érdemek, illetve a szolgálati évek, vagy a repült órák alapján adományozható kitüntetéseket … Az új szabályozás – főképpen annak helyes, gyakorlati alkalmazása – fokozottabban lehetővé teszi a szükséges differenciálást. Módot nyújt arra, hogy egyes kitüntetések a végzett munka, a helytállás, tehát a tényleges kiemelkedő érdemek … míg a kitüntetések egy másik csoportja a több éven keresztül végzett odaadó, becsületes munka látható elismerését szolgálja.” A parancs módosítja a szolgálati idő számítását, és 1945. január 1-jében rögzíti a „startot”. A jogszabály világossá teszi azt is, hogy a Szolgálati Érdemérmet a honvédelmi miniszter adományozza, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megbízásából. A rendszeresített fokozatok a Szolgálati Érdemérem 10, 15, 20 és 25 év, illetve – hajózó/repülőfedélzeti beosztásban – 200, 350, 550 és 800 repült óra után.

Az újonnan bevezetett kitüntetés 36 mm átmérőjű, kerek, aranyozott, vert érem, amelynek előlapját babérkoszorú övezte, keresztbe fektetett két gépkarabély, az államcímer, valamint a leszolgált évek száma díszíti. A repült órák után adományozott kitüntetéseken pedig a két gépkarabély helyett deltaszárnyú vadászrepülőgép található. Érdekesség, hogy a 25 éves, illetve a 800 órás kitüntetésen a babérkoszorú nem domború, hanem „profilos” kivitelű, ez arra utal, hogy tervbe volt véve a legmagasabb fokozatok zománcozása. Ezt támasztja alá, hogy ténylegesen léteznek zománcozott babérkoszorús 800 órás példányok; hogy ezeket kiadományozták-e, az további kutatás tárgya. Az viszont – az 1945. január 1-jei „start” alapján – viszonylag biztosnak tűnik, hogy 25 éves 1964-es típusú Szolgálati Érdemérmet nem adományoztak. Az 1964-es Szolgálati Érdemérem szalagja sárga (10 év, 200 óra), lila (15 év, 350 óra), kék (20 év, 550 óra), fehér (25 év, 800 óra), a szélein pedig 4 mm-es piros, 1 mm-es fehér, 3 mm-es nemzeti színű, majd ismét 1 mm-es fehér sáv található. A rendszeresített tok államcímerrel nyomott, vörös színű, a bélésben csak a kitüntetésnek alakítottak ki fészket.

1965-ös típus

Az 1964-es típusú Szolgálati Érdemérem nem húzza sokáig, a Minisztertanácsnak a cserét elrendelő 2024/1965. számú határozata 1965. szeptember 19-i (!) keltezésű. Sajnos a kormányhatározatot egyelőre nem sikerült megtalálni, így az indokolás nem ismert. Ismert viszont a honvédelmi miniszter 1965. december 10-i keltezésű, 46. számú utasítása, amelynek értelmében „Az új mintájú Szolgálati Érdemérem 1966. április 4-től kerül adományozásra. Az 1964. november 1-je után adományozott Szolgálati Érdemérmek cseréjét az MN. Személyügyi Csoportfőnök 1966. július 1-ig hajtsa végre.” Az új kitüntetés 40 mm átmérőjű, kivitele zománcos, illetve műgyantás, az érem körirata A HAZA FEGYVERES SZOLGÁLATÁBAN (évek utániaknál), illetve A HAZA FEGYVERES SZOLGÁLATÁÉRT (repült órák utániaknál), a motívumok egy 30 mm-es zöld babérkoszorú, amelynek felső részén 10 mm-es államcímer található, alatta pedig, vörös szalagon, arany betűkkel a leszolgált évek, illetve repült órák száma, valamint, utóbbi esetben, egy ragasztással rögzített aranyszínű, deltaszárnyú vadászrepülőgép. A szalagok, a 15 éves, illetve 350 órás fokozatot leszámítva, nem változnak, ennél a kettőnél pedig liláról téglavörösre módosul. Az adományozási doboz nem változik.

Az 1965-ös típusú Szolgálati Érdemérem az egyik legnagyobb példányszámban adományozott szocialista kitüntetés. Kicsit több, mint 23 évig adományozták, óriási számban. Emiatt borzasztóan nagy számú változata ismert. Az első időszak példányai zománcosak, szagittális füllel rendelkeznek, szalagjuk fűzőszeme fémszínű karika, a fűzőszembe illeszkedő felfüggesztés pedig kettős drót vagy vékony acélpálcika. Kis államcímerrel nyomott, piros fatokban adományozták őket. A következő változat csak annyiban tér el, hogy a színezés hidegzománcos (műgyantás). Ezt újra zománcos verzió követi, valamikor 1970 fordulójától, ám ennek a sorozatnak a példányait szalagjuk már az éremtesthez forrasztott pálcikával tartja. Legkésőbb az 1970-es évek közepétől aztán jön a klasszikus műgyantás változat, ahol a teljes érmet hidegzománc fedi. A fül ismét szagittális lesz, igaz, az 1980-as évek második feléből ismertek pálcikás példányok is. A fadobozokat 1977-től váltja a műanyag tok, és a szalagok is 1977-től kezdenek gyors változásba, a fűzőszemek először ezüst-, majd aranyszínűek lesznek, az 1980-as évek közepétől pedig láthatunk fekete, barna, fehér, sőt nikkel fűzőszemet is. A fűzőszembe illeszkedő felfüggesztésnél is újítanak, 1977-től, a kettős drót mellett, alumínium anyagú vékony pálcikát használnak.

A Minisztertanács 1975-ben, 2003/1975. számú határozatával igazít a rendszeren, és bevezeti a 30 és 35 év, illetve 1500 és 2000 repült óra után adományozható fokozatokat. Kinézetük – leszámítva természetesen az óraszámot – analóg a többi fokozatéval, szalagjuk színe lila, illetve almazöld. A következő változtatás 1983-ban történik, egyrészt, szürke szalagszínnel, rendszeresítik a 40 év után adható fokozatot, másrészt újraszervezik és kibővítik a repült órák után adományozható fokozatok rendszerét (a 200-350-550-800-1500-2500 óra struktúráját 500-1000-1500-2000-2500-3000-3500 óra váltja), harmadrészt, a repült órás kitüntetések analógiájára, bevezetik az ejtőernyős ugrások után adható Szolgálati Érdemérmeket. Ami az 1984 utáni repült órás, illetve ejtőernyős ugrásos kitüntetéseket illeti, a fül egybevert az éremtesttel, a színezés technológiája pedig lehet hideg- és melegzománcos is. A repült órás kitüntetésekből ismertek tévesztéses és/vagy provizórikus példányok is, amelyeken a körirat A HAZA FEGYVERES SZOLGÁLATÁBAN. Létezik 45 év utáni fokozat is, ez azonban nagy valószínűséggel nem került adományozásra soha.

A Szolgálati Érdemérem 1964-től adományozható volt a Magyar Néphadsereg, a Határőrség, a Karhatalom, a Kormányőrség, a Rendőrség, a Tűzoltóság, valamint a Büntetés-végrehajtás állománya számára, 1966-tól ez kiegészült a Munkásőrség, 1977-től a Vám- és Pénzügyőrség, 1984-től pedig a Polgári Fegyveres Őrség állományával. A Magyar Néphadsereg adományozásaira mindvégig jellemző volt, hogy szalagsáv nélkül történtek, a többi fegyveres erőnél, fegyveres és rendvédelmi szervnél viszont szövet szalagsávot is mellékeltek a szettekhez.


Haza Szolgálatáért Érdemérem (Emlékérem)

Hiánypótlásnak szánták, dedikáltan katonai kitüntetésnek, végül a fegyveres erők és rendvédelmi szervek általános elismerésévé vált a Haza Szolgálatáért Érdemérem (Emlékérem). 33 évig adományozták, óriási példányszámban, így rengeteg típusa és változata ismert. Cikkünkben ezeket igyekszünk bemutatni.

1956-os típus

A Haza Szolgálatáért Emlékérmet – a honvédelmi miniszter előterjesztésére – a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 3552/IX.6./1956. számú határozata alapított, a jogszabály az 1956. évi Honvédségi Közlöny 6. számában, 1956. szeptember 5-én jelent meg (a sajtó egyébként már 1956. augusztus 25-ével beszámolt az új kitüntetés megalapításáról, a minisztertanács augusztus 23-i ülésének többi határozatával egyetemben). A kitüntetés kifejezetten katonai érdemek elismerésére alapíttatott; miként a határozatszöveg is fogalmaz: „A Minisztertanács a honvédelmi szolgálat ellátásában elért eredmények elismeréséül »A Haza Szolgálatáért« Emlékérem alapítását határozza el … Az emlékérmet a honvédelmi miniszter adományozza a Magyar Néphadsereg kötelékében szolgálatot teljesítő személyek részére.” Mélyebb indokolás hiányában csak valószínűsíteni lehet, hogy a Haza Szolgálatáért Emlékérmet egyfajta hiánypótlásnak szánták, orvosolandó azt a helyzetet, hogy a hatályos kitüntetésrendszer nem rendelkezett kizárólag a katonaállomány számára adományozható elismeréssel.

A három (arany, ezüst, bronz) fokozattal rendelkező kitüntetés a jogszabályi leírás szerint „36 mm átmérőjű, felül nyitott babérkoszorú, melynek felső két ágát szalag köti össze. A szalag felirata »A Haza Szolgálatáért«. A babérkoszorú alsó két szárát nemzeti színű szalag köti át. A koszorún két keresztbe fektetett géppisztoly van, melyre zománcozott csapatzászló van erősítve. A csapatzászló közepére a Magyar Népköztársaság címere van felerősítve. Az emlékérem anyaga tombak, aranyozva, ezüstözve, illetve bronz színben. Az emlékérmet tartó szalag színei az első fokozatnál narancssárga, a második fokozatnál világoskék, a harmadik fokozatnál világoszöld. Mindhárom szalag közepén függőleges irányban nemzeti csík van.” A minisztertanácsi határozatot a honvédelmi miniszter 40. számú parancsa alkalmazta a Magyar Néphadsereg vonatkozásában. Ennek értelmében az alapszabályt a parancsnokoknak 1956. szeptember 15-ig kellett ismertetniük a személyi állomány előtt. A parancs részletesen szabályozta a fokozatok kérdését, e szerint „az emlékérem egyes fokozatai ugyanannak a személynek több ízben is adományozhatók. Az emlékérem magasabb fokozatának adományozása esetén az adományozott tulajdonosa marad az előzetesen kapott alacsonyabb fokozatnak is.”

A kitüntetés első adományozásaira – a korabeli sajtó beszámolója szerint – a fegyveres erők napja alkalmából, 1956. szeptember 29-ével került sor. Az adományozások számáról, a fokozatok közötti megoszlásról azonban sajnos nem maradt fent információ, sem a sajtóban, sem a Hadtörténeti Intézet és Múzeum levéltárában. Annál inkább tudható, hogy 1956. október 20-ával 163 fő részesült az elismerésben; 46-an az arany, 59-en az ezüst, 58-an pedig a bronz fokozatot kapták kézhez. A Népszabadság 1956. október 21-i számának beszámolója szerint a kitüntetést a Magyar Néphadsereg Központi Tiszti Házában, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, valamint Hazai Jenő vezérőrnagy, a honvédelmi miniszter helyettesének jelenlétében adták át, mégpedig az osztrák-magyar határon 1949-től felhúzott műszaki zár („vasfüggöny”) eltávolításának munkálataiban való részvételért. Még az is tudható, hogy a kitüntettek nevében „Popol Mihály őrmester mondott köszönetet”.

A vélhetően mindössze két alkalommal, a Magyar Néphadsereg összesen talán 2-3 száz katonájának adományozott 1956-os típusú Haza Szolgálatáért Emlékérem nem véletlenül számít tehát rendkívül ritkának. A típus elsődleges jellemzője a 8 mm magas, 7 mm széles 1949-es (Rákosi-) államcímer a zománcozott, a préselt éremtesthez szegeccsel rögzített csapatzászlón, a felső összekötő szalag sima felületű, tükörfelirat nélküli hátoldala, valamint hogy a két géppisztoly vége a hátoldalon ugyancsak sima felületű, nincs a csőszájféknek tükörrésze. Érdekesség, hogy a típust az Anyasági Érdemérem tokjában adományozták; vélhetően nem jutott idő saját doboz beszerzésére, legyártatására. Az 1956-os típus szalagja sötét tónusú, a fűzőszem fekete karika, a fűzőszembe vezetett felfüggesztés pedig bronzszínű kettős drót. A típust intenzíven hamisítják, ám – a gyűjtők szerencséjére – jellemzően gyenge minőségben. Jellemző például, hogy különféle olcsó jelvényekről szednek le Rákosi-címert, majd „operálnak fel” korai Kádár-kori Haza Szolgálatáért Emlékérem darabokra. De találkozni egészen nyilvánvaló hamisítványokkal is, például átcímerezett 1980-as évekbeli műgyantás darabokkal.

Ezen a ponton érdemes kitérni a „Kossuth-címerrel” ellátott darabokra, amelyek bár kétségtelenül léteznek, ám pontos hátterüket egyelőre nem sikerült rekonstruálni. A Kossuth-címert a NET 26. sz. határozata rendszeresítette 1956. november 12-ével, és az 1957. évi II. törvény törölte el 1957. május 23-ával. Elvileg tehát ebben a bő fél évben adományozhattak „Kossuth-címeres” Haza Szolgálatáért Emlékérmeket. A korabeli sajtóban ugyanakkor egyetlen említést sem sikerült találni, és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum levéltárában is mindössze egyetlen parancsot sikerült fellelni adományozásról ebből az időszakból. A honvédelmi miniszter – Révész Géza altábornagy – 17. sz., 1957. május 14-ével kelt parancsa értelmében Varga József honvéd „a Magyar Népköztársaság védelme érdekében kapott parancs végrehajtása közben Alsószölnök DNY területén aknatelepítés közben a katonai kötelmek végrehajtásával összefüggő baleset közben hősi halált halt … részére a »Haza Szolgálatáért Emlékérem« arany fokozatát adományozom”. Hogy maga a fizikális adományozás mikor és milyen címerrel ellátott kitüntetéssel történt, az persze kérdés, az viszont tény, hogy elvileg történhetett adományozás „Kossuth-címeres” éremmel, tehát a létező darabok nem feltétlenül kell, hogy prototípusok, kísérleti darabok, vagy éppen későbbi rekonstrukciók/reprodukciók/hamisítványok legyenek. Maguk a példányok egyébként mindenben identikusak a „Rákosi-címeres” kitüntetésekkel, leszámítva természetesen a címert.

1957-es típus

Minimális, ugyancsak kizárólag a címerrel összefüggésben álló változást hozott 1957 a kitüntetés történetében. Az 1957-es típus mindenben egyezik az 1956-ossal, kivéve hogy már a „Kádár-címer” ékesíti a zománcozott csapatzászlót. Minden bizonnyal az 1956-ban elkészített darabokat adományozták tovább, csak az új címerrel ellátva. Változatlan a szalag és a doboz is, utóbbi esetében – a címermatrica mellett – annyi módosítással, hogy a vattás betétbe külön kis fészket vágtak a műanyag szalagsávnak. Új szalagvariáció készült valószínűsíthetően 1958-tól; ezeknek a fűzőszeme bronz hatszög (ez a ringli a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem szalagjáról lehet elsősorban ismert).

Az 1957-es típus alá érdemes sorolni az 1960-as évek első felének Haza Szolgálatáért Emlékérmeit is, amelyek gyártástechnológiailag valamelyest különböznek a korai példányoktól. Ezeken a felső összekötő szalag hátoldalán jól olvasható az „A Haza Szolgálatáért” tükörfelirat, és a két géppisztoly végén is, ugyancsak a hátoldalon, kidolgozott a csőszájfék tükörrésze. A csapatzászló ugyanakkor továbbra is szegeccsel rögzül a préselt éremtesthez. Más a szalagjuk: világosabb tónusú, kevésbé sprőd, a fűzőszem pedig először fekete bakelit, majd fémszínű karika. Új tokot rendszeresítettek a kitüntetés számára: az Anyasági Érdemérem – átalakított – dobozát piros színű, kis méretű Kádár-címerrel nyomott, szövetbéléses betéttel ellátott tok váltotta, amelyben a kitüntetés mellett már gyárilag alakítottak ki fészket a műanyag szalagsáv számára is. Az utolsó sorozatokat az 1957-es típusból pedig már a jól ismert piros „egységdobozban” adományozták, elsősorban annak nagy méretű címerrel nyomott változatában.

Az 1964-es kitüntetésreform a Haza Szolgálatáért Emlékérmet sem hagyta érintetlenül. Bár szerkezeti átalakításra, mint a magasabb katonai elismerések, így a Vörös Zászló Érdemrend, a Vörös Csillag Érdemrend, a Kiváló Szolgálatért Érdemérem/Érdemrend, valamint a Szolgálati Érdemérem esetében, nem került sor, a kitüntetés nevét a kormány megváltoztatta. Miként arról a honvédelmi miniszter 1964. október 12-i keltezésű, 33. sz. parancsa beszámolt: „a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a Magyar Néphadsereg tábornokai, tisztjei, tiszthelyettesei, harcosai és polgári alkalmazottai részére – a harci és politikai kiképzés terén elért kiemelkedő eredményeik, teljesítményeik elismeréséül – a „Haza Szolgálatáért Emlékérem” (arany, ezüst, bronz fokozat) helyett a „Haza Szolgálatáért Érdemérem” (arany, ezüst, bronz fokozat) kitüntetést alapította”. A parancs rögzítette, hogy a kitüntetés adományozásával a honvédelmi miniszter által aláírt okirat és igazolvány jár, illetve hogy az egyes fokozatok ugyanannak a személynek „több ízben is adományozhatók”.

A névváltozás ugyanakkor még jó ideig nem hozott változást a kitüntetés fizikai megjelenésében, a Haza Szolgálatáért Érdemérem példányok még jó pár évig az 1957-es típus kategóriájába tartoztak.

1968-as típus

Valamikor 1968 körül ugyanakkor jelentősen megváltozott a Haza Szolgálatáért Érdemérem kinézete. Az 1968-as típus rendkívül jellegzetes; a kitüntetés hátlapja teljesen sima, nincs profilja, sem tükörfelirat, sem csőszájfék, sem semmi nem látszik rajta. Hogy esetleg új verőtövet állítottak üzembe, vagy a technológia változott meg, egyáltalán hogy a módosítás szándékolt volt-e, ez további kutatás tárgya, egy biztos, ezt a típust nagy számban gyártották, így a gyűjtők viszonylag könnyen hozzájuthatnak. Az 1968-as típust a nagy méretű nyomott címeres piros egységdobozban adományozták. Szalagja identikus volt a késői 1957-es típuséval.

1969-es típus

Nem volt hosszú életű az 1968-as típus, 1969-től már meg is jelent az új típus, amely, kinézetét, jellemzőit tekintve visszatért a késői 1957-es típushoz. A fő különbség a csapatzászló rögzítésének módja: a korábbi szegecses helyett stiftes. Az 1969-es típus, kisebb-nagyobb változtatásokkal, kitartott egészen 1989-ig, így az egyik legnagyobb példányszámban adományozott kitüntetésünk. A típusnak több változata is létezik, így valamikor 1971 környékén kiadnak egy olyan sorozatot, amelynél a felső összekötő szalag hátoldala – mint az 1956-os, illetve a korai 1957-es típusnál – sima felületű, tükörfelirat nélküli, illetve a csapatzászló színezési technológiája is változik, egyébként viszonylag későn, csak valamikor 1980 környékén, zománcosról műgyantásra (a műgyantásból is ismertek változatok, az 1980-as évek első felében még viszonylag jó a színezés minősége, ám az 1980-as évek végére „folyóssá” válik). A szalag az 1970-es évek végéig változatlan, utána viszont ennél a kitüntetésnél is rendszerbe kerül az alumínium pálcika felfüggesztés, illetve a mindenféle színű (bronz, ezüst, fekete, fehér, barna) fűzőszem. 1977-ig a kitüntetést a fa anyagú, utána a műanyag piros egységtokban adják.

Röviden a címerekről

Varga Ottó készített tanulmányt a Haza Szolgálatáért Emlékérem Rákosi-, Kossuth-, valamint korai Kádár-címeres típusáról, azzal az elsődleges céllal, hogy a hamisítványok felismerését elősegítse. A Kituntetesek.hu rendelkezésére bocsátott tanulmány szerint:

  • az 1956-os típuson a címer magassága a vörös csillag felső ágcsúcsától a szalag aljáig 8 mm, szélessége 7 mm, a Kossuth-címeres példányokon a címer magassága a pajzs felső részétől az aljáig 8 mm, szélessége 8 mm, a korai 1957-es típuson pedig a címer magassága a vörös csillag felső ágcsúcsától a szalag aljáig 8 mm, szélessége 7 mm.
  • Az 1956-os típuson, a Kossuth-címeresen, valamint a korai Kádár-címereseken a felső összekötő szalag hátoldalán nincs a feliratnak tükörrésze, az sima felületű. Miként a géppisztoly végén a csőszájféknek sincs tükörrésze. Jellemző még, hogy a felső összekötő szalag hátoldalán az alsó részen minimális a perem, vagy egyáltalán nincs.
  • Eltér a csapatzászló rögzítése is. A korai példányoknál a kerek furatban szegecses a rögzítés, míg a későbbi Kádár-darabokon a rögzítés stiftes, nincs a vége szétnyomva, nem üreges.