Vörös Zászló Érdemrend

Az 1953-ben megújított szocialista kitüntetésrendszernek a fegyveres testületek tagjai, illetve intézményei számára adható egyik legmagasabb elismerése volt a Vörös Zászló Érdemrend. Ezt a magas rangú kitüntetést fennállása során összesen 168 alkalommal adományozták az arra érdemeseknek, előfordult, hogy hősi cselekedetért posztumusz is.  A kitüntetéshez a társadalmi megbecsülésen felül törvényileg meghatározott nyugdíj-kiegészítés is járt. Fennállásának 36 éve alatt számos típusát rendszeresítették, az alábbiakban igyekszünk ezeket bemutatni.

1953-as típus

Az 1953-as típust az 1953. évi 5. számú NET-határozat alapította. Külleme a szovjet kitüntetésekét idézi. Ezt a típust minden bizonnyal egyetlen alkalommal adományozták, mégpedig 1953. november 6-án, a Nagy Október Szocialista Forradalom 36-ik évfordulójára, Piros László belügyminiszternek és Dékán István belügyminiszter-helyettesnek. A kitüntetés tűzzománc technológiával készült, szalagján a fűzőszem ezüstszínű és hatszög formájú. A kitüntetés dobozának piros krokodilbőr mintázatú tetejét arany „Rákosi-címer” díszíti, a tok csatja drótos, a dobozfészek korszakra jellemző vatta bevonatú, a kitüntetés egyedi formáját követi.

1954-es típus

1954 áprilisában a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, külalaki kifogásra hivatkozva, kezdeményezte az 1953-ban rendszeresített új kitüntetésrendszer tagjainak küllemi módosítását. Ez év nyarán változatták meg gyökeresen a Vörös Zászló Érdemrend külsejét is. Visszamenőlegesen kötelező volt a csere az új típusra. Az új kitüntetés immár kerekformájú, 40 mm átmérőjű aranyozott bronz babérkoszorú, amelyre fehér-zöld váltakozó színű farkasfogakkal díszített tűzzománcozott vörös lobogót helyeztek, alul az 1949-es államcímer látható. A kitüntetés szalaganyaga megegyezik az 1953-as típuséval, a fűzőszem pedig ezüst hatszög formájú, vagy barna karika. A kitüntetés minden bizonnyal a korszakra jellemző, 1954-ben rendszeresített dobozcsaládban foglalt helyet. A kitüntetést ebben a formájában hivatalosan 1956. október 23-áig adományozták. Ezt a típust kapta – többek között – 1955-ben 60-ik születésnapja alkalmából Garasin Rudolf, valamint a felszabadulás 10-ik évfordulója alkalmából Janza Károly altábornagy, valamint Szabó István altábornagy.

1957-es típus

Az 1957-es típust a szükség szülte, az 1954-es típus átalakításával készült ugyanis. A régi, még forrasztással az éremtesthez rögzített „Rákosi-címer” eltávolítása után, szegecseléssel helyezték fel a Magyar Népköztársaság 1957. május 23-ával rendszeresített új címerét („Kádár-címer”). A címeren kívül különbségként említhető, hogy ezen a típuson már vörösre színezett a zászló csúcsdísze. A szalag anyaga megegyezik az előző típusokéval, a fűzőszem pedig barna karika vagy bronz hatszög. 1960-tól a szalagsávon megjelenik a kitüntetést kicsinyített formában mintázó tűzzománcozott miniatűr. A kitüntetést kezdetben az 1954-es típus 1957-es államcímerrel felülmatricázott dobozában adományozzák. Ebből a változatból viszonylag nagyobb számban adományoznak, mégpedig 1956-tal összefüggésben, így részesül posztumusz elismerésben például Asztalos János honvédtiszt, Kriston Sándor bányász, vagy Mező Imre országgyűlési képviselő. Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszter 1958-ban ugyanakkor már bordó bőrborítású, belül bordó bársonnyal bélelt, emelvényes fészekkel ellátott reprezentatív tokban vehette át a kitüntetést, míg Uszta Gyula altábornagy 1960-ban már a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatának dobozában kapta meg az elismerést. A kitüntetést ebben a formában 1965-ig adományozták.

1970-es típus

Öt év kihagyás után, 1970-től új köntösben adományozták a kitüntetést. A felszabadulás 25-ik évfordulója alkalmából, 1970-ben történtek nagyszámban adományozások. Az új típus éremteste már új verőszerszámokkal készült, a zászló mintázata megváltozott, és a címer ismét forrasztással rögzült az éremtesthez. Ám ami az igazán nagy változás: a Munka Vörös Zászló Érdemrendjéhez hasonlóan az 1970-es típus már műgyantás technológiával készült. A zászló színe az első években sötét tónusú, később azonban narancssárgássá válik. A két változat eltér a címer tekintetében is, a korábbi verzión műgyantás és kékes árnyalatú, a későbbi viszont már zománcfestékkel színezett és szürke árnyalatú. A zászlócsúcs egyik változatnál sem színezett. A mini műgyantás. A kitüntetés szalagjának anyaga 1975-ig még a régi, a fűzőszem ugyanakkor alumínium karika. 1975-től a szalag és a szalagsáv sprőd, hátukon arany feltűzőtű található. A kitüntetést 1975-ig vörös bőrborítású, lekerekített sarkú, vékony tokban adják, amelyben a fészek kialakítása a kitüntetés formáját követi, fehér plüssel borítva. A doboz nyomógombbal és többféle csatváltozattal is előfordul. 1975 után a kitüntetés bordó műbőr borítású, kagyló vagy fejsze alakú csattal ellátott tokban kerül adományozásra. A típus neves adományozottai Czinege Lajos vezérezredes (később hadseregtábornok), Csémi Károly altábornagy, Kenéz István ezredes, a külföldiek közül pedig említhetjük Raúl Castrót, illetve Wojciech Jaruzelski tábornokot.

1978-as típus

1978-tól újra zománcozzák a kitüntetést, ugyanakkor – a Munka Vörös Zászló Érdemrendjéhez hasonlóan – az új típus minőségben jócskán elmarad elődeitől: a korábbi gyönyörű, tükörsima felületekkel szemben 1978 után nem ritkán kifejezetten egyenetlen, szinte rücskös a zászló. A korai változatnál a zászló csúcsdísze nem színezett, a későinél újra vörös. A korai változatnál a rátett címer búzakoszorúkat övező szalagjai nem festettek, a késői változatnak pedig ismert olyan alváltozata, amelyen a szalagok nem festettek, és olyan is, amelyen színesek. Az 1980-as évek derekáig a szalag sprőd anyagból, aranyszínű feltűzőcsattal készül, utána viszont fényes textúrájú anyagra vált, fűzőszeme arany- vagy krómszínű karika, alumínium lemez merevíti, valamint krómszínű feltűzőcsat foglal a hátulján helyet. A meglepő módon egészen 1989-ig műgyantás minivel ellátott szalagsávok hasonló módon változnak. A bordó műbőr tokok kezdetben kagylócsatosak, majd 1981 után fejszecsatosak és ragacsosak, illetve az 1980-as évek legvégére – a fejsze formájú csat megtartása mellett – újra „ragadásmentesek”. A típus korai változatának neves adományozottai Ali Ahmed Nasszer Anter alezredes, Papp Árpád mőr vezérőrnagy, a későié Kárpáti Ferenc vezérezredes, Szűcs Ferenc altábornagy, valamint Ladvánszky Károly rendőr altábornagy.


(Magyar) Munka Érdemrend

A szocialista korszak egyik legemblematikusabb kitüntetése a Munka Érdemrend. Az 1948-ban alapított polgári elismerést, többféle formában és név alatt, 41 évig adományozták, így a korszak leghosszabb életű elismerésének számít. Típusainak és változatainak száma tetemes, az alábbi cikkben az 1949-1989 közöttieket igyekszünk bemutatni.

1950-es típus

Az Országgyűlés által a termelőmunka elismerésére 1948. február 25-ével alapított Magyar Munka Érdemrend és Érdemérem formáját 1950 szeptemberében változtatta meg a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A „fogaskerekes” 1948-as típus helyére lépő új kitüntetés – miként a jogszabály fogalmaz – „45 mm nagyságú, ovális irányban futó búzakalász-koszorúval körülvett, fehér zománcozott mezőben elhelyezett, szétágazó sugarú, ötágú vörös zománccsillag. A búzakalász-koszorú alsó részén keresztben fekvő kalapács és fáklya helyezkedik el.” A kitüntetés 3 + 1 fokozatú maradt, ennek megfelelően a középen zománcozott, amúgy arany-, ezüst- és bronzszínű érdemrend mellett rendszerbe állt a középen zománcozatlan, bronzszínű érdemérem is. Az 1950-es típust nevezi egyébként a gyűjtői közösség „ritkasugarasnak”, mivel az 1954 utáni típusokhoz képest fele annyi (16) sugár szeli át a zománcozott mezőt. A kitüntetés hátulján az 1949-es évszám van bepréselve, ez a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. október 26-ával kihirdetett 1949. évi 12. számú törvényerejű rendeletére utal, amely egységes rendszerbe foglalta a Rákosi-korszak legfelsőbb kitüntetéseit. A Magyar Munka Érdemrend és Érdemérem kitüntetéseket moarés vörös szalagon adományozták, minivel díszített szalagsávval, többféle csattal ellátott vagy nyomógombos, jellemzően vörös, keskeny dobozban.

1953-as típus

Az 1953-as reform nem hagyta érintetlenül a Magyar Munka Érdemrend és Érdemérmet sem, olyannyira, hogy a kitüntetést egyenesen megszüntették, és a helyébe az egyfokozatú Munka Érdemrend, a Szocialista Munkáért Érdemérem, valamint a Munka Érdemérem hármasa került. Ami a Munka Érdemrendet illeti, külalakja változatlan maradt, egyetlen különbség, hogy a kitüntetés hátuljáról lekerült az 1949-es évszám. (Ismertek évszám nélküli ezüst és bronz fokozatok is, de azok vélhetően vagy hibás, vagy prototípus példányok.) Emellett a szettnek immáron nem volt része a mini, a továbbra is moarés szalagos kitüntetés mellett csak – rózsaszínes színárnyalatú – szalagsáv foglalt a dobozban helyet.

1954-es típus

Az 1954-es „ráncfelvarrás” a Munka Érdemrendet is érintette, a sugarak száma 16-ról 32-re nőtt, és az ez által „sűrűsugarassá” változott típushoz új, a korábbinál szélesebb, robosztusabb dobozt is rendszeresítettek. A dobozból többféle változat is létezik: csatos, csat nélküli, illetve ismert egy a megszokottnál rövidebb tokverzió is. A dobozok színe bordó vagy vörös. A kitüntetés formája nem változik 1957 után sem, a szalagsávra viszont újra visszakerül a – domború kiképzésű – mini. Ebből az időszakból többféle doboz is ismert, a korai Kádár-adományozások vörös műbársony béléses, az 1957-es államcímerrel felülmatricázott tokban történnek, ezt követi egy reprezentatív, fehér vattabéléses, a Kádár-címerrel ellátott ún. keretes tok, majd újra a vörös béléses, ám immáron címer nélküli keretes dobozok. Az 1960-as évek elején a moarés szalagot és a rózsaszínes színárnyalatú szalagsávot puha, ripsz anyagú szalag és szalagsáv váltja.

1964-es típus

1964-ben újra módosítanak az elismerésen, amely megint háromfokozatúvá válik. Az arany az első egy-két évben változatlan kivitelű, ám rövidesen az ún. betét hátulja az addigi tükörfényesből mattra vált. Ugyanez figyelhető meg az ezüstnél és a bronznál is. A miniatűr is módosul: az addig domború vörös csillagot besüllyesztik. A korszak dobozai már nem keretesek, vörös színűek, csatjuk pedig bástya, illetve a legvégén nyelv alakúak.

1970-es típus

1970-től a kitüntetés és a mini műgyantássá válik. Ezzel párhuzamosan elképesztő változatosság alakul ki a szalagok és szalagsávok színét illetően: az addig egységesen vörös szín helyét a legkülönfélébb árnyalatok veszik át a rózsaszín-hússzínűtől kezdve a téglaszínűn át a mindenféle csíkos kombinációkig. Az időszak dobozai követik az 1964 utáni sémát, változatosságot elsősorban a csatok alakja jelent.

1975-ös típus

Öt év után újfent módosul a kitüntetés külalakja. Az éremtest ugyanis egybevertté válik az addigi „betétes” megoldással szemben. Az 1975-ös típusnak kétféle változata is ismert, 1978-ig a koszorú alját díszítő trikolor szalag még zománcozott, ezt követően viszont műgyantás színezésű. A szalagok és szalagsávok színes kavalkádja az 1975-ös típusra is jellemző, ugyanakkor a periódus végére a kitüntetés visszatér az 1970 előtti vöröshöz. A szalagok és szalagsávok hátulján aranyszínű feltűzőtű található, 1978-tól pedig a szalagoknak alumíniumból készült merevítő ad egyenletes esést. Az időszak dobozai kezdetben a megszokott vörös borítású fatokok, annyi különbséggel, hogy a fehér szövetbélést sárga, zöld, világosbarna színű műanyag bélés váltja, 1976-tól ugyanakkor megjelennek a bordó színű, műbőr borítású dobozok.

1979-es típus

A kitüntetést 1979-ben jelentősen átfazonírozzák. Ekkor jelenik meg a modernizált, újra zománcozott, ún. „kagylós” típus. Az 1989-ig rendszerben álló típus krómszínű feltűzőtűvel és alumínium merevítővel ellátott, vörös színű szalagon függ, a szett része a hasonló karakterjegyekkel rendelkező szalagsáv, valamint a bordó színű, jellemzően „ragacsos” műbőr borítású, fejsze alakú csattal díszített tok.


Vörös Csillag Érdemrend

A Vörös Csillag Érdemrendet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1953-ban alapította; az elismerés a fegyveres erők tagjai és intézményei számára adományozott középszintű kitüntetés szerepét volt hivatott betölteni. Egyenrangú polgári változata a Munka Érdemrend, később a Munka Érdemrend arany fokozata volt. A kitüntetést 1953 és 1989 között 1752-szer ítélték oda. A kitüntetés temérdek típusa és változata jól szemlélteti az adott korszak technológiai jellemzőit.

1953-as típus

Az első típust az 1953. évi 5. számú NET-határozat alapította. A határozatban a külalakjáról pontos leírást olvashatunk: „a Vörös Csillag Érdemrend jelvénye aranyszínű, 35 mm átmérőjű köralakú babérkoszorú, amelyet az alján zománc piros-fehér-zöld sáv díszít. A babérkoszorún 49 mm átmérőjű zománcozott vörös ötágú csillag helyezkedik el, középen a Magyar Népköztársaság aranyszínű fémből készült címerével. A Vörös Csillag Érdemrend háromszögletű meggypiros szalagon viselendő.”

A kitüntetés tűzzománc technológiával készült. A „Rákosi-címer” szegecseléssel rögzül az éremtesthez. A csillagtest hátlapja sima felületű.  Az éremtest két fő része, azaz a koszorú és a csillag forrasztással egyesül.  A felfüggesztőfül a csillag felső szárának hátlapjához függőlegesen rögzül. A kitüntetés szalagja meggyvörös, fényjátszós moaré anyagú, fűzőszeme fekete vagy aranyszínű karika. A kitüntetés vélhetően kizárólag gombos nyitású, bordó műbőr bevonatú, keskeny, nagyméretű Rákosi-címerrel ellátott dobozban foglalt helyet. A kitüntetésdoboz fészke vattás bevonatú, követi a kitüntetés egyedi alakját. Ez a típus mindösszesen 177 alkalommal került adományozásra.

1957-es típus

A második típus az 1953-as kitüntetések átalakításával jött létre. A koszorú és a csillag azonos, miként a moarés szalag is, változást egyedül az új címer, illetve a koszorún helyet foglaló trikolor zászló zománcozása (opak helyett opál) képvisel. A kitüntetés az 1954-ben rendszeresített, ám a „Kádár-címerrel” felülmatricázott, kerekformájú csattal ellátott, sztenderd piros dobozban foglalt helyet. A szett szalagsávja fakó rózsaszínű. A kitüntetéshez később kitűző formában kaptak miniatűrt a kitüntetettek.

1959-ben a kitüntetés némi átdolgozáson esett át, a fülmegoldás és a szalag is változott. Immáron a csillag felső szárának hátlapjához egy hosszító szerepet betöltő pálcika rögzül, és ezen helyezkedik el függőlegesen a fül. A kitüntetés szalagja már újfajta ripsz szövet. A szettben helyet foglaló szalagsáv azonos anyagból készül, mint a szalag. Már adományozáskor jár a szalagsávhoz a zománcozott miniatűr. A kitüntetést a Magyar Szabadság Érdemrend Bronz fokozatának hosszúkás, bordó reprezentatív dobozában adományozták feltehetően 1967-ig.

1967-es típus

Az 1967-es típus éremteste az elődéhez képest sokat változott. Megnövekszik az éremtest, a hátlap már nem sima, gerezdes mintázatúvá válik. A kitüntetés szalagja az évek során színbeli változást mutat, hűen követve a gyártási időben megegyező Munka Érdemrendek szalagját. A szalagsáv zománcos minivel van ellátva. A kitüntetést a korszakra jellemző piros, külsőleg a Munka Érdemrendével megegyező, ám fehér plüss bélésű, a kitüntetés vonalát követő fészekkel ellátott dobozban adományozták. A dobozok többféle formájú csattal voltak szerelve, évjárattól függően.

1971-es típus

1971-től a kitüntetés csillaga rendkívül gyenge minőségű műgyantás bevonatot kap. Az éremtest hátlapjára, a szegecselés eltakarása céljából, patent kerül, ez feltehetőleg az 1970-es évek derekán kerül bevezetésre, és a mérete, az évjárat függvényében, változhat. A szalag és a fűzőszem színe is adományozási év függvényében változhat.  A szalagsávon a mini immár műgyantás kivitelű. A doboz az előző típuséval megegyező, a csat itt is többfajta lehet. Ritkán fel-felbukkan reprezentatívabb kivitelű, „buborékos” mintájú dobozban, ezeket minden bizonnyal kiemelt személyek kaphatták.

1978-as típus

Az 1978-as típus érem- és csillagteste újra növekedést mutat az elődhöz képest. Visszatérnek a tűzzománc technológiához. A hátlapon megtartják az előző típusnál bemutatkozó szegecslyukfedő patentet.  A szalag kezdetben világos rózsaszín, idővel visszanyeri törvényben foglalt meggypiros színét. Megjelenik a feltűzőcsat, kezdetben kétszínű, arany-ezüst színű kombinált, később egyszínű arany, végül króm színben kerül felhelyezésre. A szalagban az 1980-as évek elejétől megjelenik az alumíniummerevítő. A kitüntetéstípus doboza kezdetben kellemes tapintású, bordó bőrutánzat borítású, ezeknek a dobozoknak a csatja nyelv alakot formáz, később a doboz borítása a kellemetlen, a korszakra jellemző ragacsos műbőr bevonatra változik, ezeknek a dobozoknak fejsze formájú a csatjuk. Mindkét dobozváltozat fészke azonos az előzőekével, a kitüntetés különleges formáját követi, és fehér plüssborítású.